Századok – 1962
Történeti irodalom - Széchenyi az újabb külföldi irodalomban (Ism. Kosáry Domokos) 275
TÖRTÉNETI IRODALOM 285 mozzanatait.6 " A tapintat alighanem a két irányzat kapcsolataiból, egyes rokon elemeiből érthető, az elhatárolás viszont eltérő tanulságaiból. A Habsburg-monarchia felbomlása Kann szerint is „nagyobbfajta tragédia volt a nemzetközi kapcsolatokban". „Lélektanilag teljesen érthető" szerinte az is, ha a világháborús tragédiák és „korunk sötét erőinek" hatása alatt egyesek kedvezőbb színelvkel próbálják festeni Metternichet és időszakának békés évtizedeit. Metternichnek, mondja, valóban volt rendkívüli érdeme, de nem valami politikai elmóletalkotásban, mint Srbik hitte, hanem egy „nemzetfölötti ós pártfölötti elveken épülő nemzetközi politikai rendszer megalkotásában". Az persze nem áll, hogy Metternich politikája „pártfölötti" lett volna, vagy hogy sem ilyen, sem olyan irányban nem vívott „kereszteshadjáratot", — mert ugyan mi egyebet tett az ellen, amit „felforgatásnak" tartott, és mi mindent tartott „felforgatásnak" ! De azt már hangsúlyozza Kann, hogy társadalmi vonatkozásban e politika tarthatatlan volt, s ezt maga Metternich is érezte, bár képtelen volt arra, hogy valaminő „népszuverenitással" (popular sovereignty) támassza alá rendszerét. S hozzáteszi: tévesen hiszik egyesek, hogy Metternichnek Oroszországot fékező politikája ma (1) is mintául szolgálhatna, vagy hogy Metternich rendszere bizonyára hosszabbított a Monarchia életén. Lehet, hogy rövidített. Az újabb irányzat problematikáját azonban nem itt fejtette ki a szerző, hanem először egy évtizeddel ezelőtt, a „soknemzetiségű birodalom"-ról kiadott, alapozásnak szánt kétkötetes nagy munkájában.6 9 Ennek első kötetében (Empire and Nationalities) a Habsburg-hatalom alapvonásainak rövid összefoglalása után sorraveszi és egymás után külön tárgyalja az egyes nemzeti mozgalmak fejlődésót, főleg 1848—1918 között, de a megelőző évtizedekre is visszatekintve. A második kötetben (Empire Reform) azokat a javaslatokat, elképzeléseket elemzi, amelyek ezen időszak folyamán jelentkeztek, „nemzetfölötti" (supranational) szinten, a birodalom szerkezetének átalakítását, újabb igényekhez hozzáigazítását illetően. Beható bírálat helyett, amilyet a munka jellegénél fogva is megérdemelne, itt csak futólag jelezhetjük problematikáját, valamint talán azon hibáját, hogy nem annyira a Monarchiában élő népek tényleges gazdasági, társadalmi fejlődésének, politikai erőviszonyainak realitásait vizsgálja, mint inkább csak azok ideológiai vetületét, ahogy a dolgok, bajok, vágyak és tervek visszatükröződnek az egykorú politikai irodalomban, amelyből, ha nem is teljes, nagy és sokoldalú anyagot gyűjt egybe és dolgoz fel a szerző, de nagy részben csak az eszmék, vagy éppen egyéni vélemények, „receptek" síkján, nem eléggé a történeti fejlődós teljes összefüggésében. Maradjunk itt annál a résznél, amelyben a szerző a dualizmus-kori magyar uralkodó osztály nacionalizmusát, társadalmi és nemzetiségi politikájának elnyomó vonásait bírálja, keményen ós indokoltan. E nacionalizmus láthatólag sikerrel és maradandó hatással tette lehetetlenné és megbélyegzetté önmagát mindenfelé a nagyvilágban, jobbról és balról, különböző szempontokból egyaránt. Oly sikerrel, hogy néha szinte visszamenőleg a reformkor polgári-nemzeti mozgalmát is kompromittálja. Legalábbis Kann könyvében valami ilyen történik: a szerző a XX. század eleji viszonyok és megnyilatkozások alapján végzi el a „magyarizmus" (national concept of Magyarism) 1848 előttre is visszanyúló ismertetését azzal, hogy így világosabban érthető. Említi ugyan, hogy a reformkorban a társadalmi haladás mozzanata jelentősebb, mint a nacionalista elnyomásé, de ázért sokmindent nem lát világosan. Mindenekelőtt nem látja, hogy Kossuth abban is különbözött Széchenyitől, és elsősorban abban, hogy a polgári-nemzeti átalakulásnak nála messzebbmenő, a feudalizmussal határozottabban leszámoló változatát képviselte, nagybirtokos-főnemesi szempontoktól nem korlátozottan, — és nemcsak abban különbözött, hogy e lényegében haladó törekvésen belül, ellentmondásosan, bár a polgári-nemesi mozgalom feltételeiből érthetően, olyan nacionalista nemzetiségi politikát hirdetett, amelyet, mint már nemegyszer elmondottuk, nem tartunk sem haladónak, sem helyesnek. Капп az egész magyar fejezetet Auftakt-kónt Széchenyi akadémiai beszédéből vett idézettel kezdi, az erőszakos magyarosítás elleni üdvös figyelmeztetéssel. Helyes. Ugyanakkor viszont Kossuth csak „furcsa géniusz' (strange genius) számára, akivel nemzetiségi álláspontjának megbírálásán túl nemigen tud mit kezdeni.60 Nem érti, hogy Kossuth miért nem akart egyszerűen vámuniót a fejlett ipari Ausztriával, és hogy e „rövidlátás" a saját ipari, kapitalista fejlődés előrelendítésének kívánt eszköze lenni. Nem látja a reformellenzék és Kossuth haladó vonásait, а jobbágyfelszabadítás, közadózás stb. dolgában vívott küzdelmét. Szerinte minden alkotó érdemű reform " Robert A. Kann : Metternich: A Reappraisal of His Impact on International Relations. The Journal of Modern History, 1960, 4. sz. 333—339. 1. 51 Robert A. Kann : The Multinational Empire. Nationalism and National Reform in the Habsburg Monarchy, 1848—1918. I—II. New York. 1950. " Uo. I. 118. sk. 1.
