Századok – 1962
Történeti irodalom - Széchenyi az újabb külföldi irodalomban (Ism. Kosáry Domokos) 275
TÖRTÉNETI IRODALOM 281 benyomástól szabadulni, hogy a huszadik századi szerzők e történelmi példa elemzéséből valami olyan megoldáshoz kerestek tanulságot, amely saját koruknak nemcsak nagyhatalmi konfliktusai, hanem alapvetően: új forradalmai ellen volna alkalmazható. Nem változtat ezen, ha egyes diplomáeiatörténészek esetleg csak szűkebb „szakmai" szempontból nézték a nemzetközi ügyintézés 1815 utáni technikai, szervezeti „újításait" (nemzetközi kongresszusok stb.) elszigetelten, függetlenül attól, hogy azokat minő politikai érdekek szolgálatában alkalmazták. Ы. W. Schmalz szerint 1815—1820 között történt az első pozitív kísérlet összeurópai szervezeti formák kialakítására, „nemzetfölötti nagyhatalmi politika" (übernationale Grossmachtpolitik) alkalmazására.30 H. Rieben azt hangsúlyozta, hogy Metternich politikája osztrák és európai érdeket igyekezett egyszerre képviselni.31 S a második világháború utáni irodalomban is folytatódott az 1815 utáni rendszer összeurópai jellegének kiemelése.32 E kísérleteket az jellemzi, hogy túlbecsülik és eredeti feltételeiktől elszakítva nézik az egykorú politika bizonyos mozzanatait. Igen: a restaurációs időszak kormányai visszariadnak a nagyhatalmi rivalitás korábbi, nyers, háborús formáitól, Franciaországban a reakciós Bourbonkormányt támogatják, a közös félelmek egy időre közös védekezésre késztetik őket. Metternich a forradalom ellen akar stabilitást, közös frontot, s mert ezt a hatalmi konfliktusok megbontanák: békét, ami persze nála összefér ellenforradalmi katonai beavatkozással Itáliában vagy Spanyolországban. És természetes, hogy ezt a fajta európai együttműködést éppen Metternich képviseli, hiszen a heterogén összetételű, soknemzetiségű, feudális Habsburg-monarchia Németország és Itália politikai ellenőrzésével, egy sor nemzeti szabadságmozgalom eltorlaszolásával nemcsak hatalmi pozíciót szerzett, hanem rettentő tehertételt is vállalt, amelynek mér kezdeti, akkor felismerhető jelei is elegendők voltak ahhoz, hogy fokozottan szükségét érezze a többi hatalom kollektív támogatásának. Hogy Metternich mit értett európai együttműködésen, arra jellemző, hogy összeurópai, közös intézményként — egy forradalomellenes, nemzetközi rendőri információs központot szeretett volna Párizsban létrehozni.33 Úgy gondoljuk, hogy ebben az összefüggésben kell néznünk a korszak nemzetközi problémáit, amelyek egyébként nyilván a továbbiak során is fognak témákat nyújtani az irodalomnak,3 4 és ezzel a kritikával és fenntartással a Srbik-féle irányzat újabb folytatóit is. Algernon Cecil35 helyenként szellemesen fogalmazott, de kritikátlan Metternich magasztalása Londonban, Constantin de Orunwald3e hasonló jellegű, népszerűsítő életrajza Párizsban látott a második világháború után is új kiadásban napvilágot; az utóbbi szerint Metternich tévedett ugyan abban, hogy abszolút értékűnek vélte saját társadalmi felfogását, de „prófétai szemmel ismerte fel azokat a veszélyeket, amelyek ma az európai civilizációt fenyegetik" ! Ugyancsak jövőbe látó, nagyszabású államférfinak ábrázolja hősét, még a Srbik-féle régiesebb konzervatív felfogáson is túlmenően, P. A. Viereck New Yorkban megjelent könyve,37 amely egyébként röviden Metternich ós Széchenyi viszonyának kérdését is érinti. Metternich politikája elsősorban Németország, Itália felé irányult, Magyarország, amúgy is a Monarchián belül, csak a'árendelt jelentőséggel bírt számára. A Metternicliirodalom meg éppen alig foglalkozik vele. De már Srbik érezte, hogy a Széchenyi-kérdésnek bizonyos elvi jelentősége van; itt derül ki, hogy Metternich valóban hajlandó volt-e olyan ésszerű reformjavaslatokkal foglalkozni, amelyek nem „szeparatista" tendenciákhoz kapcsolódtak, hanem a Monarchia általános érdekét igyekeztek figyelembe venni. A megoldás elég kézenfekvő: Srbik azt hangsúlyozza, hogy Széchenyi eszméiben (amelyeket egyébként Szekfű alapján körvonalaz !) sokminden volt, „ami Metternich gondolataival érintkezett",3 8 hogy a negyvenes években (amikor Széchenyi Srbik nagy örömére a kormány felé hátrált) „bizalmi viszony" alakult ki köztük,3 9 és hogy Metternich általában nem volt „rosszakaratú szemlélője" a magyar nemzeti mozgalomnak.4 0 Persze említenie kell, hogy Metternich 1825 végén elutasította magától Széchenyi elképzeléseit 80 П. W. Sehmalz : Versuche einer gesamteuropäischen Organisation 1815—1820. Aarau. 1940. 81 II. Hieben : Prinzipiengrundlage und Diplomatie in Metternichs Europapolitik, 1815—1848. Aarau. 1942. 88 Vö. H. O. Schenk : The Aftermath of the Napoleonic War. The Concept of Europe, an Experiment. London. 1947. 88 Schwarz : Die Heilige Allianz. Tragik eines europäischen Friedensbundes. Stuttgart. 1935. 123. 1. 88 Ld. újabban Henry A. Kissinger : A World Restored: Metternich, Castlereagh and the Problems of Peace 1812—1822. New York. 1957. " Algernon Cecil : Metternich. A Study of his Period and Personality. London. 1933, 19478. 81 Constantin de Опт inald : La vie de Metternich. Paris, 1938, 1947". Vö. Újabban A. Wandrmzka : Der Kntscher Europas. Fürst Metternich im Urteil der Historiker von heute. Wort und Wahrheit. 1959, 459. 1. 87 Peter A. Viereck : Conservatism Revisited. The Revolt against Revolt. New York. 1949. 88 Srbik : i. m. I. 408. 1. 88 Uo. II. 193. 1. " Uo. I. 471. 1.
