Századok – 1962

Tanulmányok - Révész Imre: Comenius unokája 1

20 RÉVÉSZ IMIÎE az egészből az volt, hogy Rákóczi személyében (akivel különben eddigi tudomásunk szerint személyesen sohasem találkozott) a kor egyik legtehetségesebb és legtragikusabb, de mindenesetre legtisztább és legnemesebb jellemű fejedelmi személyiségével léphetett összeköttetésbe — Rádayban pedig egy nagykésziiltségű, talpig becsületes, rendkívül ügyes és amellett hívő református magyar államférfit ismerhetett meg, akivel kölcsönösen nagyraértékelték egymást és barátságukat még 1711 után is egészen a Ráday haláláig (1733) fenntartották. Levelezésük egészének napvilágra kerülte, illetőleg publikálása a Rákóczi-szabadságharcnak főleg diplomáciai történetéhez elsőrendű és pótolhatatlan anyagot fog szolgáltatni. * „Ernestus Peterson" (ezt a fedőnevet használta Rádayval folytatott rejtjeles levelezésében, nyilván apjára, a derék Figulus Péterre való emlékezéssel), ha pályáját összefoglalólag nézzük, nem volt méltatlan unokája világhíres nagyapjának. Mint sokoldalú tudós, mint vallásegyesítő egyházpolitikus, mint a protestantizmusnak európai távlatokban dolgozó harcosa és védelmezője és mint háláiig hűséges gondviselője a bujdosó cseh-morva atyafi közösségnek, egyaránt comeniusi vonásokat öiökölt, ha jóval kisebb méretekben is. Még életüknek egy-egy, jóhiszemű és jóakaratú, de elég súlyos megtévedésében is hasonlítanak egymáshoz: Comenius éppúgy léprement Drábiknak, a psychopatha szélhámos álprófétának, mint Jablonski Klementnek — miáltal mindketten okoztak átmeneti kellemetlenségeket éppen legnagyobb pártfogóiknak: amaz a Rákóczi-háznak, emez a Hohenzollern-dinasztiának. De ahogyan Comenius nagyságára nem vethetett maradandó árnyékot a féleszű Drábik iránti jóhiszeműsége — Jablonski palástján sem esett végzetes folt a ravasz, áruló kalandorral való jámbor összefogása miatt, sőt még a fentebb előadott egyéb ballépései miatt sem. Megérdemli, hogy az ő tisztes alakjára is essék egy sugár a magyar történelemben, valahányszor Comenius, Rákóczi Ferenc és Ráday Pál neve felfénylik ott. * RÉVÉSZ IMRE IRODALMI TÁJÉKOZTATÓ D. E. Jablonski alakjára a magyar történettudomány alaposabban csak a legutóbbi évtized folyamán, a Rákóczi — Ráday-kutatás új fellendülése kapcsán figyelt föl. Azelőtt történetírásunkban legföljebb csak néhány hozzáfűződő sovány adatból volt ismeretes a berlini főpap neve. Ennek a dolgozatnak szerzőjét is másirányú kutatásai vezették el Jablonskihoz, aki a maga érdekes, részben ellentmondásos sokoldalúságával annyira megragadta figyelmét, hogy végre is szükségesnek érezte ezzel az első kísérlettel kipótolni a történetismeretünkben eddig mutatkozó hézagot. Ennek a hézagnak teljesebb kitöltésére cseh és lengyel nyelvismerettel bíró kutatóinknak kellene vállalkozniok. Magam ilyennel, mélyen átérzett sajnálatomra nem rendelkezvén, csak a következő hézagos anyagra támaszkodhattam, amelyet a művek megjelenési idejének rendjében sorolok fel: Jablonski, I). E. : Christliche Predigten über verschiedene auserlesene Sprüche Heiliger Schrifft. IV. VI. VII. Zehend. Berlin. 1734, 1745, 1749. Kapp. Joh. Erhard (kiadásában): Sammlung einiger vertrauten Briefe welche zwischen Gottfried Wilhelm v. Leibnitz und Daniel Ernst Jablonski . . . gewechselt worden sind. Leipzig. 1745. Gindely, Anton : Geschichte der Böhmischen Brüder (Böhmen und Mähren im Zeitalter der Reformation I. rész). I—II. köt. Prag. 1868.