Századok – 1962
Tanulmányok - Mérei Gyula: A „nemzetekfölötti állm” eszméje a nyugat-német és az osztrák burzsoá történetírásban (II. rész) 150
162 MÉBEI GYULA narchia politikai közösségében érezték magukat a legnagyobb biztonságban és a legszabadabbnak — állapítja meg a nemzetiségeknek 1848-ban tanúsított magatartásával kapcsolatban. Olyan módszerrel, amely csak a koncepciónak kedvező adatokat sorakoztatja fel, míg az ellenkezőket elhallgatja, nyilván minden állítást sikerül bizonyítani. így járt el Hantsch is, aki a nemzetiségeknek 1848 —49-beli állásfoglalásai közül csak a Monarchia-barát nézeteket sorolja fel, míg a forradalmi föllépéseket, a demokratikus cseh, szlovák, román, szerb stb. követeléseket hallgatással mellőzi és a magyarság hősi harcát is holmi Kossuth-csinálta zendiiléssé alacsonyítja le. Hantsch mind erre az időre, mind az 1867 utáni évtizedekre vonatkozóan tagadja a nemzetiségek elnyomásának tényét az osztrák uralom alatt álló Cisleithaniaban.8 1 Szükségtelennek látszik mindezeket az apologetikus célú történelemhamisításokat, a nemzetiségi elnyomás kerek letagadását esetenként bemutatni, elég lesz talán néhány olyan régebbi polgári történész vagy volt osztrák állami tisztviselő műveire hivatkozni, mint pl. Eugen Denis,82 André Chéradame,8 3 az osztrák Theodor von Sosnosky84 , a Habsburg hivatalnok, császárhű Rudolph Sieghart, 85 Hermann Wendel,8 6 Heinrich Kenner,8 7 Charles Sealsfield,8 8 akik már régen cáfolhatatlan történeti tényekkel bizonyították be Hantsch állításainak a tarthatatlanságát. Legújabban három jugoszláv történész, Bogdanov, Zwitter és Si (lak hatalmas tárgyi anyag alapján a stockholmi kongresszus alkalmából készített nagyobb tanulmányban jellemezte, hogy milyen mértékű volt a nemzetiségek elnyomása a Hantsch szerint „boldog és magasabbrendű" életet nyújtó Monarchiában.89 Hantsch hűvös, arisztokratikus mozdulattal tolja félre az első világháborút lezáró békeszerződéseket és a nemzetek sorsának érdek- és hatalmi csoportosulások szerinti intézését. Magasabb rendezési elvet kíván, etikai szempontok érvényesítését követeli, amelyeknek alá kell rendelni a nemzeti érdekeket. Meg kell védeni az európai kultúrjavakat, a Habsburg-monarchiához hasonló nemzetekfölötti állam segítségével közös védelmi és gazdasági szervezetben kell oltalmazni a kockán forgó szabadságot. Ismeretesek már Barraclough angol történész leleplezései, amelyekben rámutat arra, hogy mi búvik meg az európai, nyugati keresztény kultúra védelme mögött. És az európai béke, szabadság, biztonság veszélyeztetettségéről szóló ijesztgetés sem kevésbé tartozik a hidegháborús, szovjet- és népi demokrácia ellenes politikai eszközök közé. így fest a valóság fényében Hantsch tudományossága, hatalmi- és érdekmentes történetszemlélete. Elítéli a nacionalizmust, mint vészthozó káros eszmét; ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy egyidejűleg megvédje az osztrák-németek uralmát Cisleithania más népei fölött biztosító 81 üo. 40—41. és 109. 1. 82 Böhmen nach der Schlacht am Weißen Berg. Prag. 1911. Bd. 5. П. 301—302., 586., 612. és 309. és 310. lapok. Idézi: Kfizek: i. m. 27. 1. 23. jegyzet és 28—29. 1. 24. jegyzet. 83 Europa und die österreichische Frage. 1901. 84 Die Politik im Habsburgerreiche. 1912. 85 Die letzten Jahre einer Großmacht. 1932. 86 Der Kampf der Südslawen um Freiheit und Einheit. 1925. 87 Die kaiserliche katastrophale Politik. Ein Stück Gegenwartsgeschichte. 1923. 88 Österreich wie es ist. Wien 1919. Az 1848 előtti elnyomásra 52. és 71. 1. Idézi: Kfizek: i. m. 13—14. 1. 5. jegyzet. 88 Les problèmes nationaux dans la monarchie des Habsbourg. Beograd. 1960. Ugyanilyen címmel a XIe Congrès International des Sciences Historiques, Rapports V. Histoire contemporaine. Göteborg-Stockholm-Upsala. 1960. 163. s köv. 1.
