Századok – 1962
Tanulmányok - Mérei Gyula: A „nemzetekfölötti állm” eszméje a nyugat-német és az osztrák burzsoá történetírásban (II. rész) 150
A ,, NEMZETEKFÖLÖTTI ÁLLAM" ESZMÉJE A BURZSOÁ TÖRTÉNETÍRÁSBAN 157 dést és nyomort idézett elő", és sokkal súlyosabb következményekkel járó kérdéseket rejtett magában, mint amilyenekkel az egykori Monarchiának meg kellett küzdenie. „A mai Ausztria — írja — egy soknépű állam védőpajzsa volt, benne sokalakú életének bámulatos őseredetiséggel és csodálatos sokoldalúsággal teli áramlatai keresztezték egymást. Ami ma vagyunk, azzá egy népek családjának egyedülállóan sajátos együttélése révén lettünk", és ezt a népek kölcsönhatása termékenyítette meg. Szellemi és vércsere alakította ki Ausztriát. A népek csak elszakadásuk után ébredtek talán tudatára annak, mit köszönhettek egymásnak és mit jelentettek mint közösség.7 0 Az Osztrák—Magyar Monarchia problémája az európai népközösség problémájaként jelentkezik, és éppen az a bökkenő, hogy e népközösség korszerű felfogásának és életszükségleteinek megfelelő megoldást kell keresni. „Ma már nincs szó arról, hogy az európai közösség eszméjét kell elterjeszteni és megalapozni, hanem főleg és lényegileg az a feladat, hogy megtalálják azt a megfelelő formát, amelybe az egymással szembenálló és a más jellegű érdekek a nemzetek és az államok, a pártok és a világnézetek külön érdekei harmonikusan és kényszer nélkül beilleszkedhessenek. Ez volt azonban éppen a régi dunai monarchia nagy problémája is."7 1 A Wiener Historische Studien-sorozat célja az, hogy visszatekintve a letűnt időkre, felébressze a vágyat a „boldogabb és magasabbrendű élet" iránt, amelyre az egykori dunai monarchia oly gazdag lehetőségeket nyújtott. A hagyományok iránt éreznek kötelezettséget e kötetek írói, s ez a tradíció a történelmi folytonosság, a nemzedékek történelmi összefüggései tudatának ápolását jelenti, mégpedig annak a történeti tudatnak a felébresztését és fejlesztését, amelyben a fejlődés szervesen végbemegy. Az előttünk levő nemzedékek életéből és gondolkodásából a jelenben megőrződött szellemi tulajdon megbecsülésére kívánnak nevelni. Kari Jaspersre hivatkozik és az ő értelmezése szerint magyarázza a hagyománynak mint „az emberiség élettalajának, létezésének, belső elvének és a jelenben folyó tevékenység hatalmas támaszának" a fontosságát.72 A történelmi hagyományok változhatatlan, örök értékek. Nem mulandó attribútumként tartoznak a néphez, hanem alak- és formaadó lényegként — állapítja meg Hantsch Rowse angol kultúrfilozófus nézeteit idézve: „Ami az embernek az emlékezet, az a népnek az ő története."7 3 A sorozat kötetei tudományos oldalról kívánnak hozzájárulni Ausztria mai történelmi tudatának megvilágításához és elmélyítéséhez. A nemzetiségi kérdést pedig azért tárgyalják elsőnek, mert ezen bukott el Ausztria és Európa, Sor kerül mindazokra a gondolatokra és eszmékre, gyakorlati próbálkozásokra, amelyek mind egy cél felé törtek : megoldani a nemzetiségi kérdést, amely halálos fenyegetést jelentett egy olyan államiságra, amely a maga nemzetekfölötti létalapjában a közösségi értékek univerzális felfogását testesítette meg. Hantsch szerint az egész probléma magva ós egyben buktatója az állami és birodalmi alkotmány, ezért ezt a kérdést különös nyomatékkal vizsgálja. Hantsch: i. m. 1.1. E koncepciónak az osztrák és a német finánctőkések összefogását szolgáló és Ausztria semlegességét veszélyeztető voltára az Osztrák К. P. XVIII. kongresszusán elhangzott beszámoló mutatott rá. Vö. Fritz Glaubauf: Az Osztrák Kommunista Párt XVIII. Kongresszusa. Társadalmi Szemle 1961. 5. sz. 115. 1. 71 Hugo Hantsch: Österreich-Ungarn und das Strukturproblem der europäischen Völkerfamilie. Der Donauraum. 1956. 89. 1. —Idézi Кfizek: i. m. 12. 1. 1. jegyzetben. 72 Hantsch: Nationalitätenfrage stb. 5—6. 1. 73 Uo. 6. 1.
