Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
A STABILIZÁCIÓ MEGVÉDÉSE ÉS A TÖKEKISAJÁTÍTÁS „SZÁKAZ" ÍJTJA 145 A bankok állami ellenőrzéséért, sőt államosításáért tehát 1947 tavaszán a leghatározottabb harc folyt, mely a bankellenőrzési rendelet kibocsátásával és — a szembenálló erők fellépése ellenére — a bankállamosítások elvi elfogadtatásával 1947 nyarára döntő eredményekre vezetett. 1947. augusztus 1-én pedig megindult a hároméves terv végrehajtása! Ezzel, az eddig folytatott kemény politikai és gazdasági küzdelem eredményeként, kezdetét vette a szocializmus gazdasági alapjainak lerakása. Az 1946 nyarát követő stabilizációs évben tehát a gazdaságpolitika kiindulását a stabilizáció vívmányainak megvédése, a pénz értékállóságának biztosítása képezte, s ez, a helyzet követelményeiből kiinduló gazdaságpolitika vezetett a tőke felszámolásba átnövő korlátozására. A stabilizációs gazdaságpolitika a NEP elveit, s elsősorban az átmenet államkapitalista útját kiválóan alkalmazta az adott helyzetben, habár elméletileg nem került sor ezen problémák tisztázására. A gyakorlati gazdaságpolitika végül is a szocialista tervgazdaság megindítását alapozta meg. A hároméves terv meginc^ítása után a MKP további gazdaságpolitikája irányelveinek meghatározásánál változatlanul az előző évben sikerrel alkalmazott „száraz" úton történő tőkekisajátítás politikáját kívánta tovább folytatni. Mint ekkor megállapították, az átmeneti jellegű, szocialista irányba fejlődő nemzetgazdaság továbbfejlesztéséhez a következő intézkedéseket határozzák meg: A hitelszervezet terén a nagybankok államosításának gyors végrehajtását, s a bankok érdekeltségébe tartozó ipari és kereskedelmi vállalatok magántőkés jellegének megszüntetését. Ugyanakkor — ä JJSZcLPcLZ " út politikájának megfelelően — a magánbankokkal szemben követendő gazdaságpolitikát abban jelölték meg, hogy a hitelellátás útján kell a magánbankokat felszámolásra vagy az állami bankokba való beolvadásra kényszeríteni. Az ipar terén a fő célkitűzéseket a következők képezték: a már régebben elhatározott, de eddig még végre nem hajtott államosítások — bauxit, timföld, alumíniumipar és a még magánkézben levő elektromos művek — gyors ütemű végrehajtása. A gyáripar tőkés szektorával szemben pedig „széles mértékben fel kell használni azt a körülményt, hogy a vállalatok nagy része állami hitelt vett igénybe, vagy kénytelen lesz ilyen hitelt igénybe venni. Ezeket a vállalatokat a csődbejutás veszélye alatt kényszeríteni kell, hogy a hitelnyújtás, vagy a hitelprolongálás feltételeként részvényeik jelentős és — ahol csak lehet — döntő részét engedjék át az államnak, illetve az államosított nagybankoknak." „A magántőkés vállalatoknak a tervgazdaságon belül helyet kell biztosítani, de az anyagelosztás, ármegállapítás, hitelnyújtás és adópolitika eszközeivel és ellenőrzéssel erősen korlátozni kell. Az államosításokig az ellenőrzést úgy kell fokozni, hogy lényegileg államkapitalista szektorrá váljon az egész magántőke. Különösen fontos ez a textil, bőr és vegyészeti iparra."183 A nagybankok magyar tulajdonban levő részvényeinek államosítása a stabilizációs év gazdasági változásait véglegesen megszilárdította. A nagybankok és az ezek érdekeltségébe tartozó pénzintézeti hálózat16 4 az állam-163 P. I. Archívuma. 2/9 — 5. 0348. Irányelvek a Magyar Kommunista Párt gazda ságpolitikájához. 164 1938-ban a Hitelbank csoportjába 26, a Kereskedelmi Bankhoz 25, a Leszámítolóbank érdekeltségébe 21, a Pesti Hazai Első Takarékpénztárhoz 35, a Magyar—Olasz Bankhoz 11, a Belvárosi Takarékpénztárhoz 11, az Angol —Magyar Bankhoz 5, a Moktárhoz 7 pénzintézet tartozott, vagyis összesen 133 intézet. Á nagybankok tartották ellenőrzésük alatt az összes pénzintézeti tőke 72%-át. (Berend — Ránki : i. m. 112. 1.) 10 Századok
