Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
A STABILIZÁCIÓ MEGVÉDÉSE ÉS A TÖKEKISAJÁTÍTÁS „SZÁKAZ" ÍJTJA 133 kínosabb jelenségnek tekinthető, hogy a vállalatok olyan nagy mértékben vettek igénybe állami eszközöket, s annyira kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, hogy az állami kezelésbe vétel szükségessége elkerülhetetlenül felmerült. Az állami szektor, illetve állami ellenőrzés gyors kiterjedése a stabilizáció után alkalmazott gazdaságpolitika közvetlen következménye volt. Az állami szektor kiterjesztésének a stabilizációs évben bekövetkező s legdöntőbb mozzanatát a legfőbb nehézipari üzemek állami kezelésbe vétele képezte. A nehézipar legnagyobb üzemei, melyek korábban szinte teljes egészükben, de a stabilizáció után is termelőképességüknek mintegy 60%-a erejéig jóvátételi munkát végeztek, mint már korábban kimutattuk, a nyersanyag és hitelellátás, illetve az értékesítés vonatkozásaiban teljesen állami ellenőrzés alatt állottak.112 1946 második felében a jóvátételi termelésben döntő szerepet játszó vállalatok gazdasági helyzete különösen kedvezőtlenné vált. A kötött jóvátételi árakkal szemben a külföldi vasérc és koksz, s általában a felhasznált legfőbb nyersanyagok ára a világpiacon jelentősen emelkedett, és — mint már utaltunk is rá — ezen nyersanyagok árát már a stabilizáció alkalmával a valóságosnál kedvezőtlenebb arányban kalkulálták az árakba. Az érdekelt legfőbb nehézipari üzemek, a Weiss Manfréd Művek, a Ganz, a Rimamurányi Vasmű és az utóbbival kapcsolatban álló győri Magyar Vagon- és Gépgyár rohamosan élték fel készleteiket, s hatalmas adósságokat halmoztak fel anyagszállítóiknál. A külföldi nyersanyagok drágulásából eredő költségtöbbletet és a növekvő deficitet a jóvátételi termelést irányító állam volt kénytelen finanszírozni. Ebből a helyzetből szükségképpen következett a jóvátételre dolgozó gyárak állami kezelésbe vétele. A Baloldali Blokk e követelését a kommunisták mellett a szociáldemokrata baloldal is a leghatározottabban támogatta, és 1946. augusztus 28-án a SzDP gazdaságpolitikai bizottságának ülésén a MKP álláspontjával teljesen azonos álláspontot foglalt el.113 A nehézipari üzemek állami kezelésbe vételére vonatkozó kormányrendelet november végén napvilágot is látott.11 4 Ennek értelmében 1946. december 1-től az előzőekben felsorolt négy nagy nehézipari üzemet és mindazokat a vállalatokat, amelyekben ezek legalább 50%-os érdekeltséggel birtak, a jóvátételi kötelezettség időtartamára állami kezelésbe vették. Már a szénbányák államosításánál sem egyszerűen jelentős nagyüzemekről volt szó, hanem a magyarországi tőkés monopóliumok bankokkal összefonódott, s leányvállalatokkal rendelkező, más iparágakban is érdekelt csúcsairól. Most, a nehézipar vezető vállalatainak állami kezelésbe vételekor ugyanezt kell mondanunk. A magyarországi finánctőke két leghatalmasabb csúcsát nem egyszerűen a Hitelbank—Magyar Általános Kőszénbányatársaság, illetve a Kereskedelmi Bank—Salgótarjáni Kőszénbánya képezte, hanem az előbbihez szorosan kapcsolódott a Ganz, az utóbbihoz pedig a Weiss Manfréd és Rima-112 Berend T. Iván : Az állami beavatkozás rendszere és a nagytöke gazdasági hatalmának aláásása az infláció periódusában. 1945 — 46. 113 Ilyen értelemben foglalt állást Rónai Sándor és Vajda Imre. Az ülés jegyzökönyvének tanúsága szerint pl. „Vajda Imre kifejti, hogy az állami kezelésbe vételt túlhaladott álláspontnak tekinti és ma már az egész nehézipar államosítását kell követelnünk." Az állami kezelésbe vételre vonatkozóan pedig leszögezi, hogy az „akként oldandó meg, hogy ebből már végleges államosítás váljék . . . globális igazgatási testület megvalósítását javasolja." (P. I. Archívuma. 253/1-103. A SzDP gazd. pol. biz. 1946. aug. 28. ülés jkv.-e.) 114 23.500/1946. M. E. sz. rendelet (M. K. 1946. nov. 28.).
