Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
A STABILIZÁCIÓ MEGVÉDÉSE ÉS A TÖKEKISAJÁTÍTÁS „SZÁKAZ" ÍJTJA 125 a költségtényezők bármelyikénél bekövetkező legkisebb eltolódás megszüntetheti a termelés rentabilitását."8 9 A már felsorolt áremelő tényezők és alacsonyan tartott árak mellett előálló különbözet tehát hamar felemésztette az eleve is szűkre szabott hasznokat. Az előzőekben hivatkoztunk a Golbergergyár árkalkulációira, s bemutattuk, hogy azoknál 4 millió forint „szépítést" le kell számítanunk. Ennek ellenére azonban, a revízió által reálisan kalkulált önköltség is — mint említettük, 19,3 millió forint —jóval magasabb volt, mint a hivatalos árak alapján nyert — 14,8 millió forint — bevétel ! Az eltérés oly nagy, hogy nemcsak az engedélyezett 5%-os hasznot — a vállalat kalkulációjában 1,05 millió forint —, nemcsak az előírt adóösszeget — 1,26 millió —- nyelte el, hanem valóságos veszteséget eredményezett. A központi költségek, haszon és adó nélkül számított, helyesbített önköltség még mindig 2,2 millió forinttal haladta meg a megállapított árakat, s 16,9%-os ráfizetést jelentett.90 A bőrgyárak egy-egy kg talpbőrt 24,51 forintos áron állítottak elő, a hivatalos ár azonban csupán 23,08 forintot tett ki, így a veszteség itt is meghaladta a haszon — 1,10 forint — mértékét, s a tényleges önköltséghez képest is veszteségekre vezetett.91 Érthető, hogy 1948 tavaszán a Wolfner> bőrgyárban folytatott vizsgálat idején, két hét leforgása alatt milliós veszteségek jelentkeztek, s ilyen helyzetben a gyárnak már közel 9 müliós köztartozása halmozódott fel.92 Az optikai üzemek tekintetében pedig 1948 elején a Gazdasági Főtanács is megállapította: ,,Az előállító üzemek (elsősorban a Gamma Finommechanikai és Optikai Művek r.t., a Magyar Optikai Művek r.t.) az elmúlt év folyamán több ízben kérték az előkalkuláció alapján megállapított és jelenleg is érvényben levő árak módosítását. Az előállító vállalatoknál tartott forint költség vizsgálatok megállapították, hogy a gyártás erősen veszteséges és a revizori jelentések alapján szükségesnek látszik a hazánkban most meghonosodóban és fejlődésben levő optikai ipar fennmaradásának érdekében a termelői árak felemelése."9 3 A különböző iparágakra vonatkozó adatokból, ha természetesen százalék -szerűen nem is meghatározható módon, kiviláglik, hogy a gyáripar rendkívül széles területein nemcsak tőkés siránkozás és megtévesztés szerint, de a valóságban is a tőke egyre kevésbé juthatott profithoz, pontosabban szólva a profitok kihasítását csakis adó és egyéb köztartozásaik, bank- s állami adósságaik felhalmozódása kísérhette. A tőkés vállalatok ebben a helyzetben ugyanakkor nem folyamodhattak olyan eszközökhöz, melyek lehetőséget nyújthattak volna a szoros, s egyre inkább szorító gyűrű szétfeszítésére. Megfelelő osztályerőviszonyok mellett a tőkés vállalatok átháríthatták volna az állami intézkedések terheit a tömegekre, csökkenthették, sőt megszüntethették volna a termelést átcsoportosítva tőkéiket más területre, mint ahogy arra egyes történelmi időszakokban, amikor a tőkés állam különböző korlátozó intézkedések kiadására kényszerült —- pl. az első világháborút követő években — sor is került. A stabilizációt 89 O. Á. Irattára. 13. es. 1-19. A GYOSZ levele Varga Istvánhoz, 1946. júl. 23. 90 O. A. Irattára 12. es. H.-95. 91 P. I. Archívuma. 253/1-104. SzDP. gazd. pol. oszt. 137. sz. jelentése. 1946. okt. 10. melléklet. 92 О. A. Irattára. 16. es. 1-91. Jelentós a Wolfner rt.-nál tartott vizsgálatról. 1948. márc. 93 A Gazdasági Főtanács 1948. febr. 5-i ülésén ilyen irányú döntést is hozott. O. Á. Irattára. 15. es. 1-102.
