Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
A TÖKE KISAJÁTÍTÁS „SZÁRAZ" ŰTJA 115 pl. a tégla ára 40%-kal, a len- és gyapjúszövetek ára 40, illetve 30%-kal volt olcsóbb a hivatalos előírásnál.'18 A pénz- és hitelpolitika árirányító szerepével azonban egyáltalán nem lehetett megelégedni, annál is kevésbé, mivel a gazdaságot fokozatosan feltöltötték pénzzel, s ha a defláció az egész stabilizációs évet jellemezte is, a pénzhiány már nem volt olyan mérvű mint eleinte. Az árszínvonal stabilitása, az árukészletekkel történő egyensúlyban tartása viszont a pénz értékállóságának döntő feltételét képezte. Az állami árszabályozás szigorú rendszerére volt szükség. A stabilizációs árrendszert az előkészítés hónapjaiban az Anyag- és Árhivatal dolgozta ki. Ez a szerv széles hatáskörrel rendelkezett. A nyersanyag- és árukészletek nyilvántartását, elosztását irányította, de továbbra is feladatkörében maradt az árak szabályozása is. Az Anyag- és Árhivatal, melynek élén a kisgazdapárt kívánságára Varga István állott, a stabilizáció biztosítására alkalmas ipari árszínvonalat úgy igyekezett szabályozni, hogy az árak a tőkés gazdaság belső tőke-felhalmozását lehetővé tegyék. Éppen ezért már a stabilizáció idején elfogadta a fenti elveknek megfelelő — a Hivatal által kiadott kalkulációs sémákon alapuló — GYOSZ árkalkulációkat. A stabilizációt követően pedig a vállalatok tőkés rentabilitási érdekeit szem előtt tartva nem törekedett az ipari árszínvonal további süllyesztésére. Sőt a későbbiekben többször is hozzájárult különböző áremelésekhez, s általában nem gyakorolt szigorú árellenőrzést. Az Anyag- és Árhivatal tevékenységében kétségkívül szerepet játszottak a kisgazdapárt szoros kapcsolatai a Hitelbankkal, s általában a tőkés körökkel, sőt a Hivatal fontos beosztású tisztviselői nemegyszer személyesen is ápoltak ilyen kapcsolatokat.49 Az Anyag- és Árhivatal vezetésének elvi alapja azonban általában — egész tevékenysége ezt tükrözi — a stabilizációnak és a tőkés gazdaság, a tőkés vállalatok rentabilitásának egyidejű biztosításában határozható meg. Ennek megfelelően a Hivatal nem zárkózott el az újabb és újabb, időközben jelentkező áremelő tényezők figyelembe vétele elől. Már pedig ilyen tényezők bőségesen jelentkeztek. A nyersanyagárak a világpiacon általában erőteljesen emelkedtek. 1946 júliusától 1947 júliusáig például az Egyesült Államokban az árszínvonal 31%-kal emelkedett, s a magyar behozatal árindexe kb. 20%-kal nőtt.50 Egyes döntő nyersanyagok ára — vasérc, koksz — már a stabilizáció idején magasabb volt a kalkulációban figyelembe vett szintnél.5 1 A bőr bel- és külföldi ára 100%-os, a műselyemé ugyancsak 100%-os, az ócskavasé 33%-os különbözetet mutatott minden esetben a belföldi árak terhére.5 2 Az Anyag- és Árhivatal egyik 1947 májusi feljegyzése szerint a nyersanyagok ára jóval nagyobb mértékben emelkedett, mint ahogyan az 48 Rákosi: i. m. 320. 1. 49 A Hitelbank levéltárából idézzük fenti megállapításunk illusztrálására a következő bizalmas feljegyzést: „Dr. G. Gy. az Ár- és Anyaghivatal miniszteri osztálytanácsosa, aki az összes mértékadó bizottságokban benn van, fel fog hívni rám való hivatkozással. Kéri, hogy adjunk 20 000 forint üzemi hitelt a Tricolux kötszövő üzemnek. Nagyon kérlek, ha csak egy mód van rá, csináljuk meg, már azért is, mert Wolfnerók teljesen kilátástalannak látszó 100 000 dolláros importügyét, melyet már elutasítottak kérésemre keresztülvitte és egyebekben is nagyon készséges, rendes, tisztességes ember." (K. G. L. Hitelbank. 228. sz. 1946. dec. 19. bizalmas feljegyzés Neményi igazgatóhoz.) 50 Ausch Sándor: Az 1945 — 46. évi infláció és stabilizáció. Bpest. Kossuth Kiadó. 1958. 167., 168. kk. 1. 51 M. G. I. 54. sz. helyzetjelentése. 120. 1. 52 P. I. Archívuma. 2/9—10. 00381. 8*
