Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
A STABILIZÁCIÓ MEGVÉDÉSE ÉS A TÖKEKISAJÁTÍTÁS „SZÁKAZ" ÍJTJA 113 bankok saját eszközökből csak a mindenkori betétszaporulat 1/3-át fordíthatták szabadon megválasztható hitelek folyósítására, míg a 2/3 részt a Tárcaközi Hitelvéleményező Bizottság által javasolt hitelcélokra kellett folyósítani. A saját tőkéből eszközölt bankhitelek nagyobb része tehát közvetlen állami irányítás alá került, s így a pénzintézetek szabadabb mozgását a lassan gyülemlő betétállomány sem hozhatta meg.42 „A hitel restrikcióval kapcsolatos igen súlyos és az intézeteket rendkívül hátrányosan érintő intézkedések ellensúlyozására a TEBE vezetősége felhatalmazást kap — döntött a Takarékpénztárak és Bankok Egyesületének 1947. január 2-i teljes ülése —, hogy kezdeményezzen a pénzügyi hatóságoknál olyan megbeszélést, amely az egész hitelkérdés revízióját célozza és amely lehetővé tegye a gazdasági életnek az eddiginél szabadabb mozgását."4 3 A hatástalan tiltakozást azonban további korlátozások, a saját betétállományból folyósított hitelek még erősebb állami irányítása követte.4 4 A stabilizációs pénz- és hitelpolitika tehát, amikor a legszigorúbb deflációs eszközökkel és ennek megfelelő állami irányítással védte a pénz értékállóságát, egyben a tőke erőteljes korlátozását valósította meg. E politikával egyszerre több és nagy eredményeket sikerült elérni. A hitelkorlátozással mindenekelőtt útját állták a gazdasági élet tényleges szükségleteit meghaladó mennyiségű pénz forgalombakerülésének. Miután — a stabilizáció első hónapjait követően — a bankjegykibocsátás egyik legfőbb útja éppen a hitelpolitikával függött össze, a hitelkorlátozó intézkedések a pénzelértéktelenedés elleni gazdasági harc egyik fő fegyverét képezték. Ugyanakkor azonban a defláció és hitelkorlátozás a gazdasági élet tőkeellátottságát a minimálisra szorította. A Gazdaságkutató Intézet számításai szerint a gyáripar tőkeellátottsága 1946—47-ben az 1938. évinek csak 58,6 %-án állt, s alig haladta meg a két világháború közötti legmagasabb tőkeellátási szint — 1928-ban — egyharmadát.45 A kedvezőtlen tőkeellátás hatására azonban a tőkések a rejtett tőkeforrások maximális kiaknázására kényszerültek, 42 A MNB gazdasági helyzetjelentése a bankvezetőség részére. 1946. dec. 15. Országos Levéltár. Külügyminisztérium. (A továbbiakban: O. L. Küm.) Békeelőkészítő O. III/l, 74/26.; M. G. I. 54. sz. helyzetjelentése 9-10. 1. Az l/З részt, amelyből az ellenőrzés nélküli, szabad hiteleket folyósították, nostronostro keretnek nevezték, szemben a saját eszközből származó, de államilag irányított hitelkerettel, amely a nostro-alapkeret elnevezést viselte. Ha a bankok a Tárcaközi Hitelvéleményező Bizottság javaslatának a nostro-alapkeret vonatkozásában nem akartak eleget tenni, akkor a megfelelő összeget a Nemzeti Bankban giró-számlán helyezhették el. A pénzeszközök tehát mindenképpen az állam rendelkezésére álltak. 43 K. G. L. Hitelbank. 230. es. A TËBE 1947. jan. 2-i teljes üléséről készült jelentés. 44 1 947 februárjában a nostro-nostro keret felső határát az eddigi 1 /я -оя arány helyett abszolút összegben határozták meg. Ezt az összeget a bankok túlléphették ugyan, de az esetben az államilag irányított nostro-alapkeret hiteleit is növelni kellett, mégpedig a szabad nostro-nostro hitel minden további 1 forintja után 2 forint nostro-alapkeret hitelt kellett folyósítani. 1947 júliusában azután a 2 : 1 arányt 3 : l-re módosították. (M. G. I. 54. sz.'helyzetjelentése. 9—10. 1.) 45 A Gazdaságkutató Intézet számításokat végzett a termelési érték, árak, adók és egyéb közterhek stb. figyelembevételével a „tőkeszolgálat ellátására fennmaradó összegekről" a gyáriparban. A kialakított indexszámok tanúsága szerint a legkedvezőbb tőkeellátottság — 1925 és 1947 között — 1928-ban volt. Ezen év tőkeellátottsági színvonalát 100-nak tekintve, az 1933. évi index 60,3, az 1943. évi 73,37, az 1946/47. évi pedig csupán 36,3. Az 1938-as színvonalat 100-nak tekintve, az 1946/47-es tőkeellátottság szint-indexe: 58,6. (Adatok a magyar gyáripar konjunkturális helyzetének megítéléséhez [1925—1943 és 1946/47]. A M. G. I. Közleményei. 6. füzet. 1947. nov. 15—16. 1.). 8 Századok
