Századok – 1962

Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98

A STABILIZÁCIÓ MEGVÉDÉSE ÉS A TÖKEKISAJÁTÍTÁS „SZÁKAZ" ÍJTJA 103 ló sc lenni. A burzsoázia legfőbb erői vereséget szenvedtek, és kiszorultak a hatalomból. Maradék csoportjaik különböző ellenzéki pártokba kényszerültek. 1946 tavasza után tehát 1947 tavasza újabb fontos fordulópont, győzelem volt. Míg 1946 tavasza lehetővé tette a stabilizációt és a stabilizációs politika megindítását, addig 1947 tavasza a népi demokrácia gazdaságpolitikájának radikális megvalósítása, a stabilizáció védelmének a tőke elleni támadással történő egybekapcsolása előtt tisztította meg az utat. Az 1946—47-es stabilizációs év tehát a népi demokratikus erők fokozatos térhódításának, politikai befolyása nagymérvű növekedésének ideje volt. A politikai erőviszonyok fokozatos, de állandó irányú eltolódása a népi demokratikus forradalom javára a stabilizáció tőke-ellenes biztosítása programjának, a MKP gazdaságpolitikai célkitűzésének megvalósítását alapozta meg. Röviddel a stabilizáció végrehajtását követően 1946 szeptemberében ült össze a MKP III. Kongresszusa, s ez a stabilizáció sikere által biztosított politikai győzelmet is kihasználva már a koalíció megtisztítása — idézett — jelszavának meghirdetése mellett a leghatározottabban kiadta a jelszót: „Nem a tőkéseknek, a népnek építjük az országot !" S a kongresszus egyértelműen leszögezte, „a népi demokráciának a termelésbe is be kell vonulnia... A szanálás nemcsak módot ad rá, hanem egyenesen megköveteli, hogy ipari termelésünk ne ott és úgy folytassa, ahol a háború kezdetén abbahagyta, hanem új, a demokrácia szükségleteinek megfelelő síkon... a tőke szabad szektora és működése korlátok közé szorul, s nő az a rész, ahol a közösség érdeke érvényesül a haszonra, a profitratermeléssel szemben."10

A MKP tehát nem ösztönösen élt a stabilizáció vívmányainak megvédése során a tőke korlátozásának lehetőségeivel, hanem közvetlenül a szanálást követően, a Szovjetunió tapasztalatait — s nem utolsósorban az ún. új gazdasági politika (NEP) elveit — figyelembe véve, programszerűen tűzte ki azt feladatként. Ez határozta meg a stabilizáció vívmányainak megvédését szolgáló gazdaságpolitikai intézkedéseket, s ez tette lehetővé, hogy a stabilizáció védelme a tőke elleni offenzívává váljék. Az adott gazdasági helyzetben a stabilizáció biztosítását csakis a legkövetkezetesebb pénz-, hitel-, ár- és adópolitika tehette lehetővé. Az ezen területeken alkalmazott gazdaságpolitika elválaszthatatlan egységet képezett. Vizsgáljuk tehát meg közelebbről e problémákat. A pénz értékállóságának megőrzése érdekében kibocsátható pénz menynyiségét 1946 végéig 1 milliárd forintban határozták meg. Ez önmagában is rendkívül alacsony összeg volt, hiszen az 1937-ben vagy 1938 elején forgalomban levő pénzmennyiségnek1

1

mintegy felét érte el. Még ezt az összeget is — megállapított ütemterv alapján — csak fokozatosan kívánták kibocsátani. Augusztus hónapra pl. mindössze 240 millió forintot irányoztak elő. Ez az összeg az 1938 januári bankjegymennyiség alig több mint 10%-át tette csupán ki.1

2

Augusztus első felében a tervezett lassú ütemet szigorúan be is tartották, a stabilizációt követő első hét végén még csupán 119, a hónap 10

Rákosi Mátyás előadói beszéde: Rákosi : i. m. 348 — 351. 1. 11

A győri program beindítása után a pénzforgalom egyetlen év leforgása alatt kb. kétszeresére ugrott, s ezért nem az 1938 végi állapotokat vesszük alapul. 12

Gazdaságstatisztikai Tájékoztató (a továbbiakban: GsT.) 1946. I. sz. 39. 1.