Századok – 1961
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (II. rész) 47
78 S. LENGYEL MÁRTA: EGY OSZTRÁK RÖR.ÍRATlRÖ ÜT JA politikát fel kell adni",33 9 e politika szerencsétlen képviselőjét pedig, aki tevékenységével Ausztriát a romlás szélére sodorta, nyugalomba kell helyezni. Ugy gondolja Schuselka, hogy már a puszta jóakarat nyilvánítása is csodát tehet még a mostani helyzetben is: a közvélemény örömmel segítené elő az állam megifjodását. De ehhez mindenekelőtt három sürgető feladatot kell megoldani, mégpedig a közvélemény előtt és tanácsainak meghallgatásával: Galícia és Olaszország helyzetének rendezését, a parasztok kielégítését és az állampolgárok nagvkorúsítását. Galíciában és Itáliában azonnal meg kell szüntetni a hadiállapotot, s mindkét birtok számára önkormányzatot kell biztosítani egy-egy Habsburg-főherceg alkirálysága alatt. Sőt Gácsországot és Krakkót egyúttal mint Lengyel Királyságot egy tartománnyá kell nyomban egyesíteni. A továbbiakban pedig Ausztria feladata, hogy Lengyelország, illetve Olasz ország egyesülését előmozdítsa. Ausztrián belül pedig először is a parasztok felszabadítását kell megvalósítani a pillanatnyilag lehetséges legnagyobb mértékben. A jobbágyfelszabadítást úgy kívánja keresztülvinni, hogy az állam természetesen vállaljon magára áldozatot ennek érdekében, de bár fogalmazása nem elég világos, úgy tűnik, hogy (a magyar ellenzék legmesszebbmenő örökváltságjavaslatait is meghaladva) a nemesség részére nem követel teljes kártalanítást, hanem azt állítja, hogy a nemesség maga is szívesen hozna áldozatot, és ezt véleménye szerint bátran meg is teheti, anélkül, hogy elszegényednék. Azt kívánja továbbá, hogy a felszabadított parasztok rendjét tartományi önkormányzatok keretei között szervezzék meg, vagyis jogokkal is kössék végre az államhoz. A városokkal kapcsolatban megismétli korábbi önkormányzatra irányuló követelését, de most már konkrétabban is megfogalmazza elképzelését, amennyiben külön hangsúlyozza, hogy a magisztrátusokat tegyék szabadon választottakká s a városi közösségeknek felelősekké. Mindezeket kiegészíti azzal a már ismert követelésével: vezessék be az általános hadkötelezettséget. E nélkülözhetetlen és legsürgetőbb reformok megvalósítása után következzék az alkotmány kidolgozása. S most már nemcsak általánosságban beszél népfelségről, mint korábban, hanem — úgy látszik, a naponta zajló események hatására — konkréten meghatározza a megvalósítás módját is népképviseleten alapuló alkotmányozó birodalmi gyűlés életrehívásában. Először — írja — hívják össze a tartományi gyűléseket a polgárok, a parasztok és az értelmiségiek egyenlő arányú bevonásával, ezek pedig dolgozzák ki a valóban népképviseleti alkotmányt Ausztria egésze és egyes részei számára. Ha ezek a javaslatok Ausztriában megvalósulnak, akkor és csakis akkor lehet az osztrák császárság egységesebbé és hatalmasabbá, mint valaha. Schuselka azonban az eljövendő és nélkülözhetetlen alkotmányra vonatkozóan további, részletekbe menő terveket nem vázol fel, úgy véli, ez gyakorlatiatlan és felesleges is volna, s erre mintegy illetéktelennek is érzi már magát. Javaslataink megvitatását és módosítását az alkotmány kidolgozása céljából összehívandó tartományi és birodalmi gyűlések feladatának tartja s tőlük várja a végleges javaslatok és határozatok megszövegezését.34a 339 Uo. 15. 1. 340 Uo. 15—20. 1.