Századok – 1961

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Kim; M. P.: A kultúrforradalom lényege és történelmi szakaszai a Szovjetunióban 738

A SZOVJETÚNIÓ ÉS A NÉPI DEMOKRÁCIÁK TÖRTÉNÉSZFRONTJA -A KULTŰRFORRADALOM LÉNYEGE ÉS TÖRTÉNELMI SZAKASZAI A SZŐVE JTUNIÓBAN* Mielőtt a Szovjetunióban végbemenő kultúrforradalom egyes szakaszainak periodizálására vonatkozó kérdésre válaszolhatnánk, elsősorban is tisztáznunk kell, hogy magának a kultúrforradalomnak mi a lényege, melyek a céljai és feladatai, mi a rendeltetése. A kultúrforradalom a szocialista társadalomátalakítás szerves része, egyike a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában fennálló általános törvényszerűségeknek, amely — a szocialista forradalom által talált kultúrszínvonaltól függetlenül — minden országban, minden nép körében szükségképpen érvényesül. A kultúrforradalmat fogalmilag úgy határozhatjuk meg, hogy az a kultúra területén bekövetkező mélyreható átalakulást jelent, amelynek célja, hogy a régi burzsoá kultúra helyébe az új, szocialista kultúrát léptesse. Bontsuk hát fel elemeire és konkretizáljuk ezt az igen általános meghatározást. Az új kultúra megteremtéséről szólván elsősorban is meg kell határoznunk, hogyan viszonylik az a régi kultúrához. A kultúrforradalommal kapcsolatban annakidején mind elméleti, mind pedig gyakorlati vonatkozásban két szélsőséges s egyaránt hibás nézet látott napvilágot. Az egyik álláspont képviselői szerint a proletár kultúra megteremtésének a múltbeli kultúra abszolút tagadását kell jelentenie, s a „tiszta proletár kultúra" hírhedt elméletét hangoztatván azt képzelték, hogy a proletár kultúra kész formában jelenik meg, s egyetlen szállal sem fűződik hozzá a múlt kulturális hagyatékához. Ezt az álláspontot képviselték — mint ismeretes — a proletkultisták, akiknek a kulturális hagyatékkal kapcsolatos vulgáris anarchista magatartása ebben az ostoba nihilista követelésben jutott kirívóan kifejezésre: „Holnapunk nevében — vessük tűzre Rafaelt, romboljuk le a múzeumokat, tapossuk el a művészet virágait." Másfelől viszont voltak olyanok is — az ún. egyetlen folyamat elméletének hívei —, akik a burzsoá és a szocialista kultúra között semmiféle minőségi különbséget nem akartak látni; ezek hamis megvilágításba helyezték a társadalom kulturális fejlődésével kapcsolatos öröklődés problémáját, s a szocialista kultúrát a burzsoá nemzeti kultúra egyszerű folytatásának tekintették, nem akarták benne meglátni a burzsoá kultúrával szembenálló új eszmei tartalmat, nem akarták észrevenni új rendeltetését. A szóbanforgó két álláspont egyaránt merőben hibás volt, s ellentétben állt Leninnek a kultúrforradalomról szóló tanaival. A leninizmus a múlt kultúrájával kapcsolatos magatartás meghatározásánál abból indul ki, hogy minden korszak kultúrája két különböző társadalmi jellegű, külön elbírálást igénylő összetevőből áll: 1. az emberiség kulturális fejlődésének vívmányai, a tudomány eredményei, a művészet alkotásai, amelyek nem valamelyik történelmi korszak termékei, hanem sok emberöltő kulturális alkotásainak produktumai: ezek a maradandó értékek; 2. a kultúra eszmei tartalma, annak társadalmi rendeltetése, amelyet valamely adott gazdasági rendszernek megfelelő világnézet és ideológia határoz meg. * A Szovjetunióban 1959 folyamán több tanulmány, cikk foglalkozott a kultúrforradalom kérdéseivel. Ennek során két álláspont alakult ki. Az egyik (ld. pl. Kommunyiszt, 1959, 8. sz. 59.1. és 12. sz. 35. 1.) azt a gondolatot juttatta kifejezésre, hogy a Szovjetunióban a szocializmus győzelmével a kultúrforradalom befejeződött. A másik álláspont szerint (ld. pl. Kommunyiszt, 1959, 7. sz. 46. 1.) a kultúrforradalom a kommunizmus építésének időszakában is tovább tart. Egy olvasó azzal a kéréssel fordult a Voproszi Isztorii KPSzSz szerkesztőségéhez, hogy a folyóirat tisztázza a kultúrforradalom kérdéseit, foglaljon állóst a vitában. A folyóirat M. P. Kim akadémikust kérte fel a vita eldöntésére.