Századok – 1961
Közlemények - Karsai Elek–Szinai Miklós: A Weiss Manfréd-vagyon német kézbe kerülésének története 680
A WEISS MANFRÉD-VAGYON NÉMET KÉZBE KERÜLÉSÉNEK TÖRTÉNETE 715 1. Chorinnak az volt a véleménye, hogy a háború nemsokára befejeződik. 2. Ha Németország elveszti a háborút, — amit Chorin hitt — akkor a konszern zárt egységben fennmarad és a zsidótörvények amúgy is hatályon kívül helyeztetnek. 3. Ha Németország megnyeri a háborút, akkor a Himmlerrel való kapcsolat semmi esetre sem hátrányos. 4. Még ha egy tulajdonjog-átruházás történt volna és Németország a háborút megnyerte volna, az ún. árja-részvények úgyis elvesztek volna a család számára, mert az árja részt az állam tulaj donbavétel céljából megtámadta volna, amire egy később kibocsájtott kormányrendelet utalt is. Hogy, ha a szerződést abból a szempontból világítom meg, hogy ez a konszern fenntartása és a magyar állam érdekei ellen hatott-e, úgy ezt nem tudom állítani, sőt, a feljegyzések és a továbbiak alapján az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve. Úgy tűnik nekem, hogy ez tárgyilagosan, a legszélesebb alapokon való igazolása mindkét félnek. Mint a Treuhand megbízottja, valamint a Weiss Manfred család teljhatalmú képviselője, úgy fogtam fel feladatomat, hogy a konszern, tehát egy tiszta magyar vállalat érdekeit magyar szempontok szerint kell képviselnem, és ezt az SS-hez való tartozásomtól függetlenül, keresztül is vittem. Természetesen igyekeztem a vállalat termelésének zavartalanságát fenntartani és biztosítani ós a lehetőségekhez képest fokozni. Ezt az elvet német követelésekkel szemben, valamint német civilekkel és hivatalos helyekkel szemben is kívánságra fenntartottam és ezt kifejezésre juttattam a velem a WM-ben együttdolgozó uraknak is. A következő részleteket legközelebbi kihallgatásom alkalmával folytatólag fogom előadni. Németül felvéve, magyarul diktálva, majd aláírás előtt hites tolmács által ismét németre fordítva. Felvette : olvh. aláírás olvh. aláírás Becher r. fhdgy. hites »tolmács tanú Az 1945. november 29-i kihallgatásom alkalmával a feltett kérdésekre válaszolva folytatólagosan előadom a következőket: A nekem bemutatott megállapodás másolatokból — emlékezetem szerint hiányzanak a következők: a IV. számú megállapodás, a teljhatalmú megbízásomra vonatkozó irat, egy vagy két nyilatkozat, melyek egyike a tranzakcióval kapcsolatos, külföldön terjesztendő nem hamis hírekre vonatkozik, a másik tárgyára nem emlékszem és végül egy kiegészítő részletezés az utólag csatolt részvény packettckről. Más iratra visszaemlékezni nem tudok. A IV. számú megállapodás tartalmazta az általunk teljesítendő szolgáltatásokat, éspedig: a külföldre szállítandó személyek pontos névjegyzékét, ami emlékezetem szerint 45 — 47 fő volt ós azt a kötelezettséget, hogy őket Svájcba, Portugáliába ós Németországba juttatjuk; a részükre folyósítandó devizaösszegek megjelölését és a fizetések időpontjának részletezését, végül a Németországban való tartózkodás feltételeit. A IV. megállapodásnak ezek voltak a lényeges pontjai, másra visszaemlékezni nem tudok. Ez a IV. megállapodás is május 17-én lett aláírva. A tárgyalásokról Kelemen, dr. Billitz ós Máriássy tudták, de amennyire én emlékszem, Kelemen nem ismerte a szerződéseket. Emlékezetem szerint a megállapodásokból és mellékleteiből a WM ittmaradt urai közül példányt senki sem kapott. Az a véleményem, hogy a nekem bemutatott másolatokat az én irodámban levő példányról készítették. A IV. számú megállapodás nem volt hozzáférhető senki számára, miután Chorinnal úgy állapodtunk meg, hogy azt még a kormánynál sem mutatjuk be, hiszen ez egy intern megállapodás volt. A IV. számú megállapodást saját páncélszekrényemben őriztem. Amikor elutaztam Budapestről, akkor beosztottjaim egyike magával vitte páncélszekrényem tartalmát. 16*
