Századok – 1961

Közlemények - Karsai Elek–Szinai Miklós: A Weiss Manfréd-vagyon német kézbe kerülésének története 680

A WEISS МАЭТГ RÉD-VAGYON NÉMET KÉZBE KERÜLÉSÉNEK TÖRTÉNETE 711 Beállításom túl optimista volt. Véleményem szerint erkölcsileg ez volt a legjobb megoldás. Második indokom az volt, hogy ezáltal Magyarország legnagyobb és legsokoldalúbb iparvállalata befolyásunk alatt, a legnagyobb teljesítményre lesz képes. Harmadszor hivatkoztam arra, hogy befolyásunkkal nem esik széjjel a vállalat és a termelés folytonossága is biztosítva lesz. Himmlerrel való tárgyalásom eredménye az volt, hogy ő is a Treuhand megoldást tartotta helyesnek, mert ezzel a konszern megmarad magyar nemzeti vagyonnak. Az volt a tárgyalás során a benyomásom, hogy Himmlert nem az anyagi órdekvállalás, hanem a háborús termelés emelésének lehetősége érdekelte. Himmler ezután azt mondotta, hogy dolgozzak ki egy megállapodást Chorinnal és abba vegyem bele a következő pontokat: 1. Treuhand átvétel 33 évre; 2. Garanciát kívánt arra, hogy a külföldre kijutott családtagok ott ne terjesszenek elferdített híreket a tranzakcióról és ezért azt kötötte ki, hogy a családtagok egy része a háború befejezéséig Németországban maradjon. Kívánta a családtagok 1/5 részének, köztük vezető személyiségeknek Németországban való tartózkodását, egy előre megjelölt városban, ahol mint a Német Birodalom vendégei a külföldiekre vonatkozó legkedvezőbb fel tótelek mellet élhetnek. Esetleges lakhely-változtatás csak előzetes engedély alapján lett volna lehetséges. 3. Himmler kívánsága az volt, hogy a többség Portugáliába, a kisebbség Svájcba menjen. 4. Himmler engedélyezte rábeszélésemre — habár a Treuhand megállapodás ezt nem indokolta — a devizaösszegek rendelkezésre bocsátását. 5. Az osztalék 50%-át, de egy millió pengőnél nem többet, a tulajdonosok, a többit a Treuhand kapja. Természetesen a részvények a Treuhand birtokában lettek volna, a vállalatnál, tulajdonos kizárólag a család maradt. Ezután Himmlertől visszautaztam Budapestre. Az 1945. november 28-i kihallgatás alkalmával előadom a következőket: Nagyon meg voltam elégedve Himmlernél tett látogatásom eredményével, mert ez felelt meg legjobban jogi és erkölcsi felfogásomnak. Ez a megoldás, összekötve feladatommal, olyannak látszott, hogy egyenlően tudom képviselni mindkét fél érdekeit. Amikor visszatértem Budapestre és Chorinnak előadtam a dolgot, ő kijelentette, hogy ettől a nagyszerű ötlettől és nagylelkű ajánlattól igen meg van hatva. Ezen lehetőség következtében Chorin úgy családjával, mint az országgal szemben egész más helyzetbe került, mint tulajdonjog átruházása esetében. Chorin azt mondotta nekem, hogy ő a család szellemi és gazdasági feje és a hozzátartozók előzetes tárgyalás nélkül is beleegyeznek az ő döntésébe. Ezután Chorin és közöttem részleteiben kb. a következők lettek megbeszélve: 1. Chorin sürgette a szerződés és aláírás mielőbbi lebonyolítását és ezáltal először Wienbe való utazás lehetőségót, mert a budapesti általános helyzet kialakulása következtében attól tartott, hogy Magyarország részéről keletkezhetnek nehézségek, pl. azáltal, hogy további letartóztatások történnek a család tagjaiból, vagy, hogy ennek a tranzakciónak nyilvánosságra kerülésével a tervet lehetetlenné teszik. Így megbeszéltük azt, hogy mindkét részről egy-egy ügyvéd megkezdi a szerződés közös megszerkesztését. Én rögtön követeltem egy ügyvédet és közjegyzőt. Pár napi késéssel megjött dr. Wilhelm Schneider, Berlinből, időközben egy wieni ügyvéd, dr. Sabransky kezdte el Chorin részéről dr. Hoffal a szerkesztési munkát. Dr. Schneidert én régebbről ismertem ós telefonon én kértem Berlint, hogy őt küldjék Budapestre. 2. Chorin 25 évre kívánta a szerződést, 33 év helyett, amit én később Himmlernél elértem. 3. Annak ellenére, hogy nem tulajdonjogátruházás, hanem Treuhand átvétel törtónt, mégis meghatároztuk — Chorin első követelésének megfelelően — a család rendelkezésére bocsájtandó devizaösszeget. Hogy a megállapodott számok miképp alakultak ki, nem tudom, de tény, hogy 600 000 USA dollár szabad devizában és 250 000 RM-ban törtónt a megállapodás, amihez később Himmler ugyancsak hozzájárult. 4. Annak, hogy a család is részesül az osztalékban, Chorin megörült és beleegyezett.