Századok – 1961

Közlemények - Karsai Elek–Szinai Miklós: A Weiss Manfréd-vagyon német kézbe kerülésének története 680

A WEISS МАЭТГ RÉD-VAGYON NÉMET KÉZBE KERÜLÉSÉNEK TÖRTÉNETE 701 A megállapodás, melyet sikerült megkötnünk egy gentleman-agreement- formájában köttetett meg, ennek minden kellékével és meggyőződésem, hogy a megállapodás lebonyolításával megbízott Becher ezredes ilyen szellemben fogja végrehajtani. Ha emberismeretem nem csal, a megállapodás úgy lesz végrehajtva, hogy az a legkényesebb kaszinói felfogásnak is meg fog felelni. Még egyszer hangsúlyozni kívánom, hogy nem a kormány intézkedései által okozott elkeseredés szülte elhatározásunkat, hanem a helyzet mérlegelése. Nem árultuk el az ország érdekeit, ellenkezőleg s erre nyomatékosan fel kell hívnom a figyelmet, minden jövő eshetőségre biztosítottuk a gyár tulajdonát, a munka folytonosságát s az átgondolt vezetést. Meggyőződésem, hogy ha az állam kezébe került volna a vezetés, legjobb esetben egy új állami vasgyár alakult volna ki állami adminisztrációval, szállítási képtelenségével és egy horribilis deficittel. Igaz, hogy mindezekkel szemben családunk egy része visszanyerte szabadságát, — de a múlt évtizedek alatt végzett munkájával ennyit talán kiérdemelt. Szükségesnek tartottam ezeket Főméltóságú Uram magas tudomására hozni. Bizonyára lesznek ellenkező vélemények, de meggyőződésem, hogy a jövő igazolni fogja eljárásunk helyességét s legnagyobb súlyt fektettem arra, hogy intencióimra reávilágítsak. Örülnék, ha ez csak Főméltóságú Uram személyes tájékoztatására szánt levelem gr. Bethlen István Ónagyméltóságának is kezeibe kerülhetne. Búcsúzom Főméltóságú Uramtól, köszönöm, hogy ha levelemet elolvasta, de különösen köszönöm azt a jóindulatot, mellyel 20 éven át az általam képviselt magyar ipar törekvéseit kísérte s azt, melyet velem szemben volt kegyes mindenkor tanúsítani, amelyért mindig őszintén hálás voltam és leszek. Ne méltóztassék rossz néven venni, hogy nem sajátkezűleg írt levéllel fordultam Főméltóságú Uramhoz, de nem akartam még rossz írásommal is terhelni. Maradtam mégegyszer ismételve hálás köszönetemet Főméltóságú Uram őszinte tisztelő szolgája Chorin Ferenc Géppel írt, 4 oldalas eredeti tisztázat. — O. L. Horthy kabinetiroda 1/99. Az utolsó bekezdés és az aláírás Chorin sajátkezű, tintával írt írása. A levélpapír 2., 3, és 4. lapján német vízjel olvasható „Z Mattpost" szöveg a kettős körön kívül, a körön belül ,,Z" betű. A levél 4 lapja nem egyforma, az 1. lap kékesszürke, a 2., 3. és 4. lap zöldesszürke, mindez utal a sietségre, a nem teljesen normális körülményekre, amelyek között a levél íródott. A borítékon nincs bélyeg, mint az Kurt Becher vallomásából kiderül (6.1.), a levelet Bülitz, a WM igazgatója adta át Horthynak. A „rokoni csoport" 32 tagja — éspedig Chorin Ferenc, feleségével és három gyermekével, a Weiss-család tíz tagja, köztük Weiss Jenő és Weiss Edit, Kornfeld Móric feleségével és három gyermekével, a Billitz-család három tagja, Hoff és Fenyvesi, a két jogtanácsos, akik a szerződés szerkesztésében résztvettek, valamint ezek családjai 4 — 4 taggal, — Bécsből Stuttgartig vonattal, onnan — két részletben — a Lufthansa nagy különrepülőgépén utaztak tovább és Madridon keresztül 1944. június 25-én délután érkeztek meg Lisszabonba. Ujpétery, lisszaboni magyar követ június 27-i számjeltáviratában sürgős tájékoztatást kér a budapesti Külügyminisztériumtól, hogy a „hamis híreknek legalább részben elejét vehesse". (O.L. Küm. res. pol. 1944 — 43—2341330. — Közölte Benoschofsky—Karsai: Vádirat a nácizmus ellen, 2. köt. 1944. május 15.—június 30. Magyar Izraeliták Országos Képviseletének kiadása Budapest, I960. 138 — 139. I.) A Külügyminisztérium 1944. június 30-i szám jeltávirati válasza többek között közli, hogy a német biztonsági szervek német csapatok Magyarországra érkezése (sic!) után „több pénzügyi és gazdasági befolyással rendelkező zsidót őrizetbe vettek, hogy ezek a helyzet normális alakulását (!) meg ne akadályozhassák. E zsidókat később Németországba szállították, hol [az] internáltak és [a] német szervek között tárgyalások folytak, amelyek eredményeképpen [a] németek [az] internáltak semleges külföldre való távozását lehetővé tették. [A] Külföldre távozó internáltak Ígéretet tettek, hogy minden akciótól távoltartják magukat és loyálísak lesznek ..." Az internáltak „külföldre való kijuttatásának egyéb körülményeiről" a Külügyminisztérium későbbre ígéri tájékoztatását. (Ugyanott 139 —140. I.) — (Mindenesetre feltűnő, hogy majd másfél hónappal a WM — SS szerződés aláírása után a kormány még