Századok – 1961
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (II. rész) 47
f EGY OSZTKÁK EÖPIEATÍEÓ ŰTJA A NEGYVENNYOLCAS FOBBADALOM. FELÉ 65 jobbágyi viszonyok vannak érvényben, ha némi kedvezéssel is. ,,A parasztok nem a nemzeti felkelés ellen szerveztek ellenforradalmat, hanem pusztán felhasználták az alkalmat arra, hogy a terhes jobbágyi viszonyt lerázzák magukról. Ez azonban nemcsak Galíciában, hanem az egész Monarchiában fennáll ... A galíciai parasztfelkelés tehát ténylegesen Ausztria berendezkedése ellen irányuló forradalom."27 5 Hisz a Monarchiában mindenütt hasonló sorban élnek a jobbágyok. Ne sokáig habozzanak tehát a jobbágyi viszonyokat rendezni, hanem addig oldják meg őket ésszerűen, míg nem késő s míg a parasztok nem fegyverrel követelik jogaikat. A nemesség, véli Schuselka, ha valaha, akkor leginkább most hajlandó áldozatot hozni, s a parasztok most még örömmel vennék, ha látnák, hogy becsületesen bánnak velük.276 Schuselka azonban nemcsak a parasztok jogtalansága ellen emel szót, hanem minden igazságtalanságot elítél. így nem feledkezik meg a zsidók méltatlan helyzetéről sem és bekapcsolódik a polgári jegegyenlőségben való részesítésükért kibontakozó harcba. Mivel ők a polgári terhek hordozásában éppúgy részt vesznek, mint a többi állampolgár, igazságtalanság szerinte, ha az azokkal járó jogokból és előnyökből viszont kizárják őket.27 7 De nemcsak a zsidók politikai egyenjogúsításáért száll síkra, hanem a közvéleményben élő előítéleteket is fel akarja számolni, mert úgy látja, hogy ez a reform nem pusztán a kormányon, sokkal inkább a nép magatartásán áll vagy bukik. ,,A zsidók egyenjogúsításának leghatalmasabb s legfőbb akadálya vitathatatlanul egyedül keresztény előítéleteinkben és személyi ellenszenvünkben rejlik. Vannak szabadelmű emberek — írja —, akik nyíltan kimondják, hogy meg vannak győződve arról, igazságtalanok vagyunk a zsidók irányában, mindazonáltal valami, valami örökletes, velükszületett előítélet, valami leküzdhetetlen idegenkedés meggátolja őket, hogy azon igazságtalanság teljes megszüntetésére szavazzanak." „Ám ha öröklött előítéleteket és személyes hajlandóságokat engedünk uralkodni a politikában, akkor ezáltal igazoljuk azoknak valamennyi ellenünk irányuló előítéletét és ellenérzését is, akik rajtunk mindnyájunkon uralkodnak."278 Schuselka mély megértéssel és őszinte segíteniakarással fordul minden elnyomott s jogtalan helyzetben lévő embertársa felé; különösen a szegény néprétegek sorsát ábrázolja már első szépirodalmi munkáiban, majd a Deutsche Wortéban, s későbbi politikai írásaiban is meleg együttérzéssel. Hans Kudlich visszaemlékezéseiben így ír róla: Schuselka „tiszta lovag, a szó nemesebb értelmében", valamely ügyet azért szolgál, „mert azt elnyomva, mert senyvedni látja! — Soha sem fogjátok őt a győző oldalán találni, mindig a kisebbségnek, a legyőzöttnek fogja szolgálatait és tollát szentelni !"279 S valóban, a gazdagok pompás és kényelmes életét látva, mindig a milliónyi nyomorgó szenvedéseire és majdnem állati életére gondol. Ausztria, mondja, 276 Uo. 272—274. 1. Vö. Volkspolitik 121 — 122. 1.; Polnische Dame 297. 1. 276 Schuselka, DPR 279. 1. 277 Schuselka, Volkspolitik 315., 318-319. 1. 278 Uo. 315. 1. 279 Kudlich П. 65. 1. (A kiemelés Kudlichtól.) Kudlich megállapításában többen, így Charmatz, Schneider és különösen Fellner, Schuselka egész tevékenységének kulcsát vélték megtalálni, mégpedig olyan értelemben, mintha Schuselka minden lépését, minden kérdésben való állásfoglalását az „oppozíció"-hoz való eredendő hajlandósága magvarázná (vö. Charmatz, i. h. 272. 1.; Schneider, 1., 2., 8., 101. 1.; Fellner, 25—26., 71 — 72., 90., 97 — 98., 110—111. 1.). Ez azonban merő pszihologizálás, az ilyen hajtóerők, ha léteznek is, csak járulékosak lehetnek s a választást Schuselkánál sohasem befolyásolják döntően. Э Századok
