Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: A függetlenségi párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909) 614
A FÜGGETLENSÉGI PÁRT KETTÉSZAKADÁSA ÉS A KOALÍCIÓ FELBOMLÁSA (1909) 639 illetve jelentkező ellentétek döntő mértékben hozzájárultak a dualizmus válsága elmélyüléséhez. A dualizmus válsága az 1910-es években elsősorban a társadalmi kérdések vonalán futott és Magyarországon a nemzeti kérdés bonyolultsága és főképpen a nemzeti jelszavakkal való visszaélés s a társadalmi ellentétek kiéleződése miatt elsősorban itt bontakozhatott ki. Az 1910-es években az egyes nemzeti követelések koalíciós megcsúfolása után az uralkodó osztályok nép- és nemzetvesztő politikájával szembeforduló Függetlenségi és 48-as Párt számára a frontok tisztázásához a társadalmi ütközőpontok jobb lehetőségeket nyújtottak, mint a néptömegek követeléseiben is — döntően a koalíciósok játékának hatására — kissé elhalványuló nemzeti követelések. A függetlenségi párt kettészakadása és következményei tehát létrehozták annak a feltételét, hogy a Justh-párt a polgári átalakulás megoldatlan kérdései síkján bátrabban haladjon előre, és eddigi szövetségesei helyett újakat keressen. Ez az előrehaladás azonban csak a Nemzeti Munkapárt megalakulása után, különösen az 1910 júniusi választásokat követő időszakban gyorsult meg. Az új, demokratikus jellegű, a polgári radikálisokat, a burzsoá nemzetiségi pártokat, a szociáldemokrata pártot magábanfoglaló pártszövetség kiformálódása is csak 1910 második felében gyorsult meg. Igaz, Justhék már a függetlenségi párt kettészakadása utáni időszakban is érezték a szövetséges szükségességét. De a bennük is élő nacionalista örökség, illetve a párt egy részében levő erős, meggyökeresedett nacionalizmus miatt ekkor még nem jutottak el a nemzetiségekkel való szövetség szükségességének felismeréséhez, s tartózkodtak a munkásosztállyal és parasztsággal való szorosabb kapcsolatok kiépítésétől is. Justh — bár az erőszakos magyarosítás módszereit elítélte — az egységes magyar nemzeti állam védelmének alapján állt, s ebben az időszakban nincs még arra jel, hogy a nemzetiségekkel a „békés együttélés és megértés módozatainak" keresésén túl a velük való kapcsolat kiépítésén munkálkodott volna. Batthyány Tivadar gróf pedig — aki ebben a kérdésben a későbbiek során sem változtatott > lényegesen álláspontján — határozottan védte a magyar nacionalista nemzetiségi politikát.81 Justh választási illúzióiból s szövetségkeresési törekvéseiből eredt— amint erre az előzőekben már utaltunk —, hogy 1909 decemberében ismét tárgyalni kezdett a Nemzeti Társaskör egyik vezetőjével, Lukács Lászlóval. , A demokratikus pártszövetség kialakulását nehezítette az a körülmény is, hogy az 1910-es júniusi választásokig Justhék programjának középpontjában az önálló bank felállítása állt, ami elsősorban a közép- és kisburzsoázia gazdasági követelése volt, s csak a Khuen-Héderváry-kormány megalakulása után, akkor is lassan, fokozatosan kezdték zászlajukra írni a demokratikus szabadságjogok jelszavait, a széles néprétegek gazdasági, politikai, társadalmi követeléseit. Ettől kezdve Justhék — bár nem elég következetesen — azon I társadalmi rétegek megnyerésére törekedtek, amelyeknek a Nemzeti Munkapárttal lényeges ellentéteik voltak. Ezért az önálló bank követelése mellett egyre nagyobb helyet kapott a párt programjában az általános, egyenlő, titkos választójog, ami a szociáldemokrata párt követeléseinek középpontjában állt, s megvalósítását a paraszt-pártok, a polgári radikálisok és a burzsoá nemzetiségi pártok is sürgették. Nagymértékben a magyarországi bonyolult társadalmi viszonyok, továbbá Justhék következetlenségének, gyengeségének következménye volt, hogy a Nemzeti Munkapárt s a Justh-párt között 1910 márciusától kibontakozó választási harcban a demokratikus pártok, szervezetek csak 81 Magyarország, 1909. szept. 2.
