Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: A függetlenségi párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909) 614
A FÜGGETLENSÉGI PÁRT KETTÉSZAKADÁSA ÉS A KOALÍCIÓ FELBOMLÁSA (1909) 631 adatuknak. Szterényi írja 1909 november elsejei levelében Daruvárynak: „Fontos és lia sikerül, döntő lehet egész helyzetünkre nézve, ami a függetlenségi párt másik, ú. n. mérsékelt részének körében történik. Ezek most erősen szervezkednek, törésre akarják juttatni a helyzetet a bankcsoporttal szemben, mégpedig Kossuth hozzájárulásával és helyeslésével."53 A két gyűlés jellegének, céljának különbségét nemcsak előkészítésük, illetve azok szervezése, hanem lefolyásuk is bizonyítja. Holló a makói gyűlésen — annak ellenére, hogy Andrássyéknak sikerült már Kossuth Ferencet a maguk oldalára vonni — cáfolta azt a hírt, hogy a bankcsoport csökkenteni akarná Kossuth Ferenc vezéri tekintélyét, s megnyerése érdekében azt hangoztatta, hogy amennyiben szembehelyezkedik a 67-esekkel, akkor lehetséges a függetlenségi eszmék diadalra juttatása.54 Hollóhoz hasonlóan Justh is csak a koalíció nyílt 67-eseit támadta s a velük való mindennemű kapcsolat megszakítását, az önálló bank felállítását, s ezen az alapon a függetlenségi párt egységének megszilárdítását követelte. „A függetlenségi párt nem megy koalícióba 67-es elemekkel — mondotta Justh —, nem fuzionál 67-esekkel. És kooperálni sem vagyunk hajlandók a 67-esekkel. A bankszabadalom meghosszabbítása a függetlenségi párt részéről erkölcsi lehetetlenség . . . elsőrangú érdek a gazdasági önállóságot, az önálló vámterülettel és az önálló hitelrendszerrel tényleg életbe léptetni. Mégpedig az önálló bankot 1911. január 1-én, a külön vámterületet pedig 1917. január 1-én. Mi nem tágíthatunk."55 A bankcsoport makói gyűlése tehát a párt egységének megerősítése szándékával zajlott le, de mivel erre a függetlenségi párt bomlásának olyan időszakában került sor, amikor már nemcsak a párt jobbszárnya, hanem Kossuth is a kooperáció feltétel nélküli híve volt, Justhék kooperáció ellenes mozgalma objektive elősegítette a párt kettészakadását. A makói gyűlés jellegével ellentétben a budapesti pártebéden a bankcsoporttal való szakítás szándéka dominált már. Résztvettek ezen Apponyi Albert gróf, Hoitsy Pál, Tóth János, Mezőssy Béla, Barabás Béla, Szentiványi Árpád, Ugrón Gábor és mások, s csatlakozását jelentette be többek között Désy Zoltán s Bethlen István gróf is. Kossuth Ferenc a pártebéden nyilvánosan is szembehelyezkedett az önálló bank felállításáért folyó mozgalommal. Kijelentette, hogy „az elveknek hűséges követése nem azt jelenti, hogy lehetetlenséget próbáljunk meg".56 A párt jobbszárnyának tehát sikerült Kossuth Ferencet nyílt állásfoglalásra bírni, s teljesen maga mellé láncolnia. Kossuth Ferenc neve ezután egyet jelentett a közös bankkal, a 67-esekkel való nyílt együttműködéssel. Megszűnt ezzel a függetlenségi pártban az a centrum, amelyért idáig a két pólus harcolt, s amely ugyanakkor formálisan össze is tartotta a pártot. Jellemző a 48-as jelszavak mögé bújó, de azt példátlanul megcsúfoló függetlenségi párti jobbszárnyra, hogy ezután is tartózkodott 53 O. L. Nachlass Daruváry 27. d. Szterényi ezután leírja, hogy a szakítás formájára vonatkozóan két elképzelésük van. Az egyik szerint össze kell hívni a függetlenségi pártot, s ott kell Kossuthnak és Justhnak szembekerülnie egymással, de nem elvi, hanem a Ház tárgyalásait illető taktikai kérdésben. A másik terv szerint: ,,. . . minthogy a pártban mindig a lehurrogás esete áll be, nem kell pártértekezlet elé vinni a dolgot, hanem a nyílt Házban kell a 67-esek segélyével leszavazni Justhékat, ugyancsak a napirend kérdésében." Szterényi szerint az egyik elképzelésnek Tóth János, a másiknak Hoitsy Pál volt a fő képviselője. 54 Magyarország, 1909. nov. 9. 55 Uo. 66 Uo.
