Századok – 1961

Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: A függetlenségi párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909) 614

622 PÖLÜSKEI FERENC függetlenségi párt Apponyi irányítása alatti részét is megnyerje, reális cél­kitűzés volt. A párt e részével, ennek teljes megnyerésével akart azután hatni a függetlenségi párt két csoportja között ingadozó Kossuth Ferencre is. And­rássyék kormányalakítási tervének alapját többek között a katonai reformok, a bankkérdés végleges megoldásának elodázása, a készfizetések felvétele s a nacionalizmus képezték.13 Az Alkotmánypárt tehát, miután a bankcsoport ereje egyre növekedett, nem tulajdonképpeni programját, a vám- és bankközösség meghosszabbítását, hanem csak a bankprovizórium, a bankkérdés végleges megoldásának elhalasz­tását hirdette. Justhék sikereinek ellensúlyozása késztette Andrássyt az úgy­nevezett közbenső vámvonal létrehozásának kérésére is. A közbenső vámvonal azonban a vámszövetségnek egy módozata volt, ezzel akarták Andrássyék az önálló bankról elterelni a figyelmet. A tervezett parlamenti többség meg­valósítása érdekében Andrássyék a magyar uralkodó osztályok nacionalizmusát is igyekeztek felhasználni. Ezért a magyar szupremácia veszélybe jutásáról beszéltek. Nemcsak a nemzetiségek elleni összefogásra hívták fel a magyar uralkodó osztályokat, hanem azt is hirdették, hogy a király Kristóffyt kívánja megbízni kormányalakítással, aki feloszlatja a képviselőházat, s „egy oktrojált választási törvény alapján olyan választásokat csinál, amelyek a nemzetiségi képviselőknek. . . olyan nagy tömegét hoznák az ií j képviselőházba, hogy a magyarok hatalma egyszersminderikorra meg lenne törve".19 A készfizetések felvétele, bár nem oldotta volna fel a közös bank és a közös vámterületnek a magyar iparfejlődést bénító kötelékeit, mégis élénkítette volna Magyarország és a Monarchián kívüli országok gazdasági és kereskedelmi forgalmát. Ezért nemcsak az osztrák finánctőkés körök, hanem az osztrák középburzsoázia és az osztrák finánctőkével összefonódott magyar nagytő­kések is ellenezték azt. Az osztrák keresztényszocialisták azzal érveltek a készfizetések felvétele ellen, hogy a 67-es törvények csak 10 éves kiegyezést ismernek, s közben a birodalom két államának egymásközti viszonyát változ­tatni nem lehet. A készfizetések felvétele elsősorban a magyar közép- és kis­polgárság számára jelentett volna több s olcsóbb hitelt, ezért a kooperáció nagybirtokos vezetése e rétegek megnyerése érdekében hangoztatta ezt a közös vámterületet nem érintő jelszót. Andrássyék az osztrák kománynál ugyanakkor azzal érveltek, hogy a készfizetések felvétele nem érinti Ausztria érdekeit, s erősíti a Monarchia hadikészültségének financiális alapját. Hiába bizonygatta azonban Andrássy és Wekerle, hogy egyedül az ő kibontakozási tervükkel lehet csak a magyarországi kormányválságot megoldani. Hiába igyekeztek a katonai javaslataik súlyát a világháború közeledésének veszélyével növelni. A függetlenségi párt jobbszárnyának vezetői, bár állandóan tárgyaltak And­rássyékkal, ebben az időszakban még a függetlenségi párt egységének megőrzé­sére törekedtek. A volt szabadelvűek sem mentek az Alkotmánypártba. Egy­részt azért nem, mert bíztak a Szabadelvű Párt jövőjében, másrészt nem bocsá­tották meg az Alkotmánypárt tagjainak, hogy 1904-ben cserbenhagyták őket, s a függetlenségi párttal kötöttek szövetséget.20 A király sem fogadta el Andrássyék katonai, nemzeti reformokra épülő javaslatát. 1909 nyarán így 18 Az Újság, 1909. máj . 6., jún. 6., jún. 23. 19 Alkotmány, 1909. máj. 5. (Az Alkotmány a Néppárt orgánuma volt.) 20 Az Újság írja Andrássyék hívó szavára : „Ugyan minő gondolat ez éppen attól, aki a szabadelvű párt felett meggyújtotta annak templomát". (Az Újság, 1909. máj. 6.)

Next

/
Thumbnails
Contents