Századok – 1961
Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (I. rész) 581
•592 KISS JÓZSEF tozott a nagybirtokhoz, illetve az 500 holdon felüli középbirtokhoz. Csak egy kun községet találunk itt, Kuncsorbát, amely 1897-ben vált önálló községgé1 3 , s területén sem nagybirtok, sem középbirtok nem volt. A járás hét községének területén — Tiszaszajol kivételével —: Törökszentmiklóson kilenc, Tiszaroffon öt, Fegyvernekcn három, Tiszaburán egy, Tiszapüspökiben ugyancsak egy és Tiszabeőn szintén egy, összesen húsz nagybirtokos mintegy 56 115 kat. hold területet tartott birtokban. Ugyanakkor az 500 holdon felüli húsz középbirtokos 14 477 kat. hold területet foglalt el. Ezenkívül a 100—500 holdig terjedő kategóriákban még 50 középbirtokosa volt a járásnak 11 874 kat. holddal. A száz holdon felüli 90 birtokos tehát 82 741 kat. holdat tartott birtokban. Jellemző az is, hogy a járásban viszonylag kevés, csak 3813 gazdaságról ad számot a statisztika. Egy-egy gazdaságra átlag 29,95 kat. hold jutott a járás egész területéből, viszont lia a 100 holdon felülieket leszámítjuk, akkor már csak 8,32 kat. hold jutott egy-egy száz holdon aluli gazdaságra átlagban. A tiszai alsó járás még ennél is feltűnőbb mértékben mutatja a porosz utas agrárfejlődés birtokmegoszlásának vonásait. A járás területén itt is csak két kun községet találunk minden oldalról beékelve a nagybirtokos övezetekbe: az ősi Kunszentmártont és az 1897-ben önálló községgé alakult Mesterszállást, amely korábban a kunszentmártoni redemptus közbirtokosság pusztája és közlegelője volt. E két község területén nagybirtok nem maradt fenn, s 500 holdon felüli középbirtokot is csak egyet találtak az összeírás idején. A járás többi 12 községe területén: Tiszakürtön négy, Szelevényen három, Tiszaföldvárott hét, Tiszavezsenyben három, Tiszavárkonyban kettő, Czibakházán egy, Tiszainokán egy, Tiszaughon egy, összesen 22 nagybirtokos 44 430 kat. holdat, 14 ötszáz holdon felüli középbirtokos pedig 9373 kat. holdat birtokolt. 51 ötszáz holdon aluli középbirtokosról közöl adatokat a Gazdacímtár, 10 915 kat. holddal rendelkeztek. A járás 129 760 kat. holdnyi területéből tehát 53 803 hold jutott a nagybirtokra és az ötszáz holdon felüli középbirtokra. Érdekes, hogy a járás négy községének határában: Csépán, Tiszasason, Tiszanagyréven és Rákóczifalván nem volt nagybirtok. A járás területén 7382 gazdaság osztozott, s egy-egy gazdaságra átlag 17,57 kat. hold jutott. Ha viszont leszámítjuk a száz holdon felülieket, akkor itt is csak 8,91 kat. hold jut átlagosan egy-egy száz holdon aluli gazdaságra. Ezek a nem-redemptus övezetekhez tartozó tiszai járások tehát egyaránt megőrizték a feudális jellegű birtokmegoszlás vonásait. Ugyanezt állapíthatjuk meg a megye városai közül Mezőtúrról és Szohiokról is, mindkét város a nagybirtokos övezethez tartozott. Mezőtúr a megye legnagyobb kiterjedésű (70 825 kat. hold) parasztvárosa volt, a területrendezés előtt Heves-Külső-Szolnok vármegyéhez tartozott. Határának hét nagybirtokosa 12 640 kat. holdat, 8 ötszáz holdon felüli középbirtokosa pedig 5136 kat. holdat tartott birtokban. Területének tehát több mint negyedrésze az 500 holdon felüli birtokkategóriákhoz tartozott. A 100 és 500 hold közötti kategóriákban 51 birtokos 8801 kat. hold földet tartott birtokban, összesen tehát 66 birtokos 26 577 kat. holdon osztozkodott a száz holdon felüli gazdaságokban. A város területén 2386 gaz-13 Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánjának rendszeres jelentése az 1896 — 1901. évekről. Szolnok, 1901.
