Századok – 1961
Tanulmányok - Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos nemzetiségi politikája és a szerbek (I. rész) 562
578 KEMÉNY G. GÁBOR nyilvánította, s a budapesti törvényszék „felségsértés" (értsd: tiltott toborzás) címén 1878. január 18-án ötévi börtönre ítélte.55 Ekkor jelent meg a függetlenségi sajtóban5 6 Mocsáry feltűnést keltő elvi vezércikke Miletic védelmében. Nem először írjuk le, hogy Mocsáry országgyűlési és publicisztikai kiállásai ritka erkölcsi bátorságról és politikai előrelátásról tanúskodnak. Minden eddiginél inkább áll ez a megállapítás a Miletic jogtalan elítéltetését, és meghurcoltatását fellebbező vezércikkre, mely valóságos vádirat a szabadság poroszlói, a titkos besúgók, hamis jelentések és rendészeti zaklatások módszerével kormányozó rendszer ellen. A híres vezércikk bevezetésében Mocsáry kijelenti, bár nyilvánvaló Miletiének a történeti magyar állam fenntartásával ellentétes nemzetiségpolitikai felfogása, ez nem lehet ok arra, hogy be nem bizonyított vád alapján, jogtalanul elítéljék. „Az egész ország — írja — bírálja a budapesti kir. törvényszék ítéletét. . . Részünkről esaik sajnálatunkat fejezhetjük ki a fölött, hogy Miletié öt évi börtönre ítéltetett, mert nem láthatjuk, hogy meg volna a felségsértés, helyesebben a hazaárulás tényálladéka. . . Ezután majd ha életbe lép az új büntető codex, igenis lehet tetszés szerint elítélni Mileticset vagy bárkit, mert a codex 172. és 173. szakaszai szerint, 2 évi fogságra ítélhető lesz az, ki valamely nemzetiséget a másik ellen izgat, valamint öt évig terjedhető fogsággal lesz büntethető az, ki az alkotmány egyes intézményei, a Monarchia másik államával fennálló kapcsolat, a magyar államhoz tartozó országok közt fennálló államközösség, a delegatió stb. ellen lázít. . . Miletic elitéltetése csak egy politikai actus. A kormány azon időben, midőn Tisza szeretett üstökénél fogva előrántani minden alkalmat dörgedelmes fenyegetőzésekre a nemzetiségek ellen. . . jónak látta Miletié elfogatásával s hozzá a képviselői immunitás megsértésével piodukálni erélyősségét. Feltűnő az összefüggés a kormány azon ténye s a meghozott ítélet közt." Merész írás volt ez 1878 elején, a nemzetiségi iskolák és közművelődési intézmények ellen folytatott hajsza első hullámának lezajlása után, a korai nemzetiségi pörök s a magyar nép XX. századi történetére végzetesen kiható 1879. évi „Zweibund", a poroszutas külpolitika betetőzését jelentő hatalmi egyezmény előkészítő tárgyalásai szakaszán, a felkorbácsolt nemzetiségi szenvedélyek hullámverésében. De méltó Mocsáry erkölcsi álláspontjához, aki a Miletié-ügyön túlmenően — ez alkalommal is — a magyar nép, a magyar nemzet jóhírének megvédéséért száll síkra, az igazság jogán, a törvényesség biztosítása érdekében. Annak a törvényességnek védelmében, melyet éppúgy meghurcoltak, mint a mondvacsinált, hazug pör elsőrendű vádlottját, akinek éjszaka idején, fegyveres erővel történt elhurcoltatása oly kísértetiesen hasonlít Kossuth 1837. évi elfogatásához. Mocsáry tiltakozása sajnos nem támaszkodhatott hatalmi erőforrásra, hiszen a kormányzat, a „keleti kérdés"-ben félrevezetett közvélemény, sőt saját pártja — egy két a képviselői immunitást formai okokból védő felszólalás kivételével — egységesen helyeselt a Miletiéet kormányutasításra elítélő bíráknak, s ugyancsak egységesen helytelenítette a függetlenségi párt elnökének bátor kiállását. De támaszkodott és támaszkodhatott, mint annyiszor a Miletié-pör előtt és után, megpróbáltatásokkal teli élete során annyiszor, a felismert igazság nemzetiségre és felekezetre való tekintet nélkül azonos elbírálást követelő erkölcsi erejére, s támaszkodnia kellett a törvényességet szűkreszabott korlátai között is jelképező, címében a „nemzetiségi egyenjogú-55 Az 1876. évi Miletié-ügy és pör történetéhez ld. Iratok I. 538—571. 1. 56 Mileties elítéltetése. Egyetértés, 1878. jan. 20.; 20. sz.
