Századok – 1961

Tanulmányok - Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos nemzetiségi politikája és a szerbek (I. rész) 562

576 KEMÉNY G. GÁBOR jelentőségű ügybén tesz ismét tanúságot a magyar nép és az országban élő másajkú népek érdekközösségéről és összetartozásáról 1877 őszén, a Csemegiféle büntetőtörvénykönyv (későbbi 1878: V. te.) javaslat részletes, a „nemzetiségi izgatásról" szóló, később oly hírhedtté vált 172. szakasza tárgyalásakor.48 Ekkor elhangzott beszédét évek múltán is idézik a rosszemlékű szakasz alapján indított politikai pörökben s a nemzetiségi sajtóban. Mudron Pál, a századvég neves szlovák politikusa és védőügyvédje emberöltő távolából így emlékezik Mocsáry kiállásáról: „Amikor ezt a törvényt49

1878-ban meghozták, éppen erről a §-ról éles vita keletkezett, amelyben kitűnt a legigazságosabb magyar, az ebben az időben szélsőbaloldali képviselő, Mocsáry Lajos. Ő már akkor látta, hogy ez a § kizárólag a magyarországi nemmagyar nemzetiségek ellen irányul, és már akkor az volt a meggyőződése, hogy Magyarország minden nemzetiségének meg kell elégednie azzal, ha közös hazánkban egyenlőjogúaknak érzik magukat."5

0 Mocsáry e korai nemzetiségpolitikai nyilatkozatainak jelentőségét aláhúzza az a helyzeti körülmény is, hogy magatartása ez idő tájt még kihat a függetlenségi párt politikájának alakulására. A párt álláspontját az első években, az 1879 tavaszáig tartó szakaszon, rendszerint az ő bátor felszólalásai, elvi fejtegetései, megfélemlíthetetlen filippikái és válaszai határozzák meg,51 annak ellenére, hogy a párton belül — mint arra korábban utaltunk — már ekkor sem rendelkezett többséggel. S vonzó volt ez a magatartás a nemzetiségi ellenzék, de a másajkú nemzetek írói és publicistái felé is. Érdemes lenne felkutatni Mocsáry és Polit Mihály kapcsolatának kezdetét s ugyancsak nem lenne érdektelen annak megvizsgálása sem, ismerte-e Mocsáry Popovic Milost, a belgrádi „Vidov Dan" ekkori magyarbarát szerkesztőjét. Tudjuk, hogy az 1867. évi „kisebbségi" javaslatot aláíró s ekkor még jórészt szereplő nemzetiségi politikusok nyíltan rokonszenveztek Mocsáryval, sőt eleinte pártjával is. Ilyefalvi Pap György (Gheorghe Pop de Basesti), a román komité későbbig elnöke ez idő tájt csatlakozott a függetlenségi párthoz, s annak tagja maradt mindaddig, míg 1879 tavaszán a párt Madarász körül tömörült sovinisztái nem fordulnak szembe a nemzetiségekkel. Mocsáryt a hetvenes évek végén elhagzott merész ellenzéki beszédei egyébként is országosan népszerű politikussá teszik. Ő gyakorolja ez idő szerint a legélesebb bírálatot a kormány és pártja, az országot „reridőrállammá" süllyesztő politikai rendszer,5

2

a gazdasági kiegyezésből létező, kizsákmányoló birodalmi érdek-konzorcium5

3

, a középkori szellemű bécsi udvari és okkupációs, 48

1 8 7 7. nov. 28-án, a büntető törvényjavaslat részletes tárgyalásakor. Képv. Napló 1875-78. XIII. 376-380. 1. 49

Értsd: a büntetőtörvónykönyvet vagy más néven az 1878: V. tc-t; ugyané tárgyban ld. még 1878. jan. 15-i beszédét. Képv. Napló 1875 — 78. XIV. 198-200. 1. 50

Ld. 172. § trestnóho zákona — A büntetőtörvény 172. §-a, Nár. Nov. 1907. márc. 5 — 7.; 27 — 28. sz. 51

A halálakor megjelent nekrológok egyike helyesen állapítja meg: ,,. . . A hetvenes években pártja mindig őt kérte fel a válaszok elmondására, valahányszor az akkori kormány részéről nagy jelentőségű deklarácziók, súlyos érvek hangzottak el." Az Újság 1916. jan. 9.; 9. sz. 52

„Most már ismételt alkalommal kitűnik — mondotta 1877. jan. 22-ón a Kossuth-hoz készülő ceglédi 100-as küldöttség budapesti átutazásakor tapasztalt rendészeti erőszakosságok ellen tiltakozva —, hogy Magyarország nem alkotmányos, nem szabad állam, hanem rendőrállam." Képv. Napló 1875 — 78. IX. 332 — 333. 1. 53

„Érdekconsortiummal van dolgunk ... a melynek egyedüli törekvése csak az, hogy Magyarországot saját érdekében minél jobban, minél tovább és minél bizto-