Századok – 1961
Tanulmányok - Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos nemzetiségi politikája és a szerbek (I. rész) 562
570 KEMÉNY G. GÁBOR is hangzott el egész hatástalanul, hiszen Eötvös 1860 őszén, az ország nem magyar ajkú népei felé szóló, a Pesti Naplóban közölt egészoldalas vezércikkében — legalábbis a részletkérdésekben — közeledni látszott Mocsáry álláspontjához,2 2 helyesebben a közhangulathoz. Ez a „közeledés" azonban csak látszólagos. A való helyzet az, hogy Eötvös jól megerősített politikai és publicisztikai hadállásból várhatta Mocsáry jelentkezését, s taktikája a bírálatra való válasz helyett az elhallgattatás. Ezért nem került Mocsáry kapcsolatba a 61-es „Bizottmány"-nyal, ezért hallgatja agyon nemzetiségi tárgyú munkáit már ekkorakor mérvadó magyar sajtója. A „Nemzetiség" forradalmi kiállása mellett egyedül a Nagy Ignác alapította irodalmi és divatlap, a „Hölgyfutár" emelt szót apró cikkében,23 melynek Eötvös nemzetiségi felfogására tett kritikai utalása miatt a Pesti Napló névtelen bírálója zordonan ledorongolja a „hozzánemértő" szerkesztőt.2 4 A ,,Programm"-ról pedig tudomást sem vett a felirati párt félhivatalosa, melynek pedig ezidőtájt Mocsáry is cikkírói közé tartozott. így történhetett, hogy a kor egyik legjelentősebb politikai röpiratáról csak a konzervatív sajóban jelent meg két laikus hozzászólás2 5 , az egyiket Mocsáry kénytelen helyreigazítani.2 6 Az eddig ismert legkorábbi nemzetiségi visszhangról, a zágrábi „Pozor"-nak a ,,Programm"-ról közölt, korábban már említett ismertetéséről — minden valószínűség szerint — nem is értesült.2 7 Mocsáry egyébként sem akkor, sem később nem utal Eötvössel való polémiájára. Sőt, az országgyűlési szereplését lezáró 1892. évi, a karánsebesi román választókhoz intézett híres búcsúlevelében a többi közt ezeket mondja: „Az én nézeteim a nemzetiségi kérdésre nézve ugyanazok, melyeket a mostani alkotmányos éra kezdetén. . . Eötvös Józseffel egyetértve s azóta minden alkalommal változatlanul vallottam."28 Mocsáry tehát 1868 után mindinkább a nemzetiségi törvény alapjára helyezkedett, s ezzel önmaga is lényegesen leszűkítette az 1860. évi ,,Programm"-ban foglalt kívánalmak körét. A gyakorlati ellenzéki nemzetiségpolitikusnak azonban nem volt más választása, s ezzel lényegében választ adtunk a feltett kérdésekre. Mocsáry az 1868: XLIV. tc. meghozatala majd életbenemléptetése, sőt elsikkasztása után az egyetlen törvényes „pozitívumra" kénytelen támaszkodni az uralkodó osztályok egyre erősebben támadó soviniszta politikájával szemben. A kor általános viszonyaira s nem Mocsáryra jellemző viszont, hogy a sovinizmus sodra oly erős a század utolsó harmadában, hogy Mocsárynak ezt a tragikus, „törvényvédő" szerepét is „hazaellenes"-nek, ,,hazaáruló"-nak nyilvánítják a kormány és a jobboldali ellenzék lapjai. Mocsáry azonban — s ezt nem lehet eléggé aláhúznunk és hangsúlyoznunk — azért kényszerült visszavonulni az 1868. évi nemzetiségi törvény kétes értékű, a kormányzat által semmibe vett alapjára, mert a sovinizmus hangorkánjától hajszoltan ez volt az egyetlen hivatkozási lehetősége, ha a dualizmus kora első felének az uralkodó osztályok által teljesen kisajátított osztályparlamentjében is folytatni kívánta harcát a nemzetiségek 22 Pesti Napló 1860. nov. 22.; 271. sz. 23 Cím nélkül. Hölgyfutár 1858. ápr. 10.; 81. sz. 24 Pesti Napló 1858. ápr. 25.; 76. sz. (Kétheti böngószet.) 25 Az egyik ismertetést a Pesti Hirnök Töltényi nevű munkatársa közli N. Várad, dec. 15. kelettel a lap dec. 25-i, 237. számában. A másik közlemény az aulikus érdekeket szolgáló Kecskeméthy Aurél Sürgöny-ében jelent meg, ennek megállapításait cáfolja, maid Mocsárv. 26 Sürgöny 1860. 5. sz. 27 L. Razmatranja jednoga Madjara о Horvatskoj. 28 Egyetértés 1892. 3. sz.
