Századok – 1961
Tanulmányok - Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos nemzetiségi politikája és a szerbek (I. rész) 562
MOCSÁRY LAJOS NEMZETISÉGI POLITIKÁJA ÉS A SZERBEK 563 a magyar sors Cassandrájának eszméiből és tanításaiból — emberöltővel az író és politikus halála után — beváltandó útmutatások váljanak. Szellemi útravaló és ma már megvalósítható munkaterv az egymáshoz érkezett demokratikus népek számára. A magyar és a szomszédos népek közötti kapcsolatok történeti útjának vizsgálata így ma sem érdektelen, sőt e vizsgálódás nélkül számos elsőrendű vonatkozásra nem tudnánk választ adni ebben a viszonylatban. Mindaz tehát, amit Mocsáry Lajos szerb kapcsolatairól a következőkben elmondunk, minden bizonnyal kiegészíti az ebben a tárgykörben folyó kutatás adatait. Mocsáry a múlt század ötvenes éveiben ismerkedett meg a magyarországi nemzetiségi kérdéssel.3 Nincs okunk feltételezni, hogy már ekkor külön-külön foglalkozott volna az egyes „nemzetiségek" ügyével; — azonban bizonyom, hogy két alapvető műve, a Nemzetiség (1858) és a Programm a nemzetiség és a nemzetiségek tárgyában\(\No0) megjelenésekor már tisztán látta a magyarországi szláv népek, így az itteni szerbség helyzetét is. Kedvező alkalomul szolgált a megismeréshez az a körülmény, hogy az ötvenes évek második felében szívélyes és mélyreható kulturális kapcsolatok szövődtek a két nép között. A Pesti Napló és a Magyar Sajtó hasábjain ezidőtájt méltatja Urházy György a szerb történetet és Török János a Hazánkban a szerb irodalmat. Ekkor lát napvilágot Kondor Lajos több szerb műfordítása és szellemi válaszként Jovan Zmaj Jovanovié Toldi- és János vitéz-fordítása, és a Matica folyóiratában, a Letopisban a két népet érdeklő közlemények egész sora. Ebben a baráti közhangulatban hangzik fel Mocsáry Programm-]ának jövendölése — 1860 őszén — a balkáni szláv föderatív államról. „Nem valószínű — írja Mocsáry, talán éppen az októberi diploma kibocsátásának pillanatában —, hogy a török birodalom szétbomlása esetén minden déli szláv egy testbe olvadjon össze. Sőt igen valószínű az hogy azok, akik már most is bizonyos önállósággal bírnak, mint Szerbia és Montenegró, ehhez tovább is ragaszkodni fognak. . . valami föderatív szláv állam fog alakulhatni, melynek lehetne tagja Horvátország is."4, Mocsáry tehát már az oszrák önkényuralom alkonyán megjósolja azt a föderatív államképződményt, melyhez a történeti fejlődés elvezetett. Érdemes megemlítenünk, hogy Mocsáry munkásságának első szomszédnépi ismertetése is délszláv kapcsolatot jelez. 1860 novemberének végén a zágrábi „Pozor" — a kutatás jelen állása szerint a szomszéd népek közül első ízben — közöl ismertetést Mocsáry „Programm a nemot és a nemzetiségek tárgyában" című munkájának horvát vonatkozásairól.5 Az 1861. április 2-án Pestre összehívott országgyűlésnek Mocsáry is tagja lett. Borsod megye mezőkövesdi kerületét képviselte. Május 31-én elmondott bemutatkozó beszéde után csakhamar baráti jóviszonyba került az országgyűlésen jelen lévő nagyszámú nemzetiségi képviselővel. A szerb közül Ignjatovic Jákovval, Branovácki Sztevánnal, Miáic Jovánnal, a román Wlád Alajossal és másokkal. Amennyire kutatásainkból következtethetünk, Miletic 3 Már első munkájában (A magyar társasélet,Pest, 1858) is találunk az egykorú nemzetiségi kérdésre vonatkozó utalásokat. 4 Programm a nemzetiség és a nemzetiségek tárgyában, Pest, 1860. 100. 1. 5 Razmatranja jednoga Madjara о Horvatskoj. Pozor 1860. nov. 30.; 52. sz.
