Századok – 1961

Tanulmányok - Borus József: Dembinski fővezérsége 1849 februárjában 536

"' 544 BORÚS JÓZSEF Még aznap éjjel parancs érkezett a kormánytól, hogy Dembinski a Perczel­hadtest 4000 emberével menjen Tiszafüredre, mivel hírek érkeztek, hogy egy császári dandár Budapestről Miskolc felé tart, Schlik erősítésére. Perczel azon­ban kijelentvén, hogy a saját maga szervezte hadtestet nem engedi szétszó­ratni, de a kormánynak sem tagadhatja meg az engedelmességet, lemondott, és az egész hadtestet átadta Dembinskinek.3 4 így került Dembinski, mint újdonsült magyar tábornok, — akaratán kívül — egy 15 000 főnyi hadtest élére, melynek egy részével indult azután Tiszafüred érintésével Tokaj felé. Ezzel kapcsolatban Kossuth végre szükséges­nek látta Klapka tájékoztatását, és tudósítva arról, hogy Dembinski már út­ban van a Felső-Tiszához, megkérdezte véleményét a lengyel tábornok fővezérsége felől.3 5 Ilyen előmények után jelent meg a Közlöny 1849. január 30-i számában a Honvédelmi Bizottmány előző napon kelt rendelete: „A Szolnok-törökszentmiklósi, tiszafüredi és tokajtáji seregek munkálatban ho­zandó egysége tekintetéből, ezen seregek fővezéreid Dembinsky Henrik altá­bornagy lőn kinevezve." Dembinskit Debrecenben Kossuth, majd Vetter és Mészáros, még a Per­czel-hadtesthez menetele előtt, tájékoztatta a katonai helyzetről. Ugyanekkor jelentkezett nála a Hadügyminisztériumtól táborkarának főnökéül beosztott Kleinheinz őrnagy és a leendő hadsegéd, Szathmáry százados.36 Ez a Szathmáry januárban beteget jelentve, Debrecenben maradt, s csak február 1-én, Polgá­ron vonult be Dembinski főhadiszállására. Ekkor viszont a Tisza másik partján fekvő birtoka meglátogatásának címén nyomban 24 órai szabadságot kért. A szabadságot Dembinski megadta, erre Szathmáry eltávozott, de mint később kiderült, magával vitte a Hadügyminisztérium fontos, Dembinskinek szóló iratait is, melyeket Debrecenben vett át főparancsnoka részére. Ezek kö­zött volt az a francianyelvű, az egyesített seregek tervezett hadműveleteit főbb vonásaiban tartalmazó terv is, melyet Mészáros véleményezésre küldött Dem­binskinek, aki azonban a küldeményt nem kapta meg. Ellenben Szathmáry a ,,birtoklátogatás"-ról másnap reggel levélben közölte főparancsnokával, hogy „körülményeinek alakulása miatt" kilép a magyar szolgálatból, de sohasem lesz áruló.37 E fogadkozásának, jóllehet Szathmáry későbbi sorsa alig ismeretes, legalább két tény mond ellent. Ha ő valóban csak a forradalom ügyét akarta volna otthagyni, akkor lemondási szándékának bejelentése előtt a Hadügy­minisztérium rábízott iratait becsületesen át kellett volna adnia Dembinski­nek, és üres kézzel távozni. Szemere Bertalan jelentve a szökést az Országos Honvédelmi Bizottmánynak, megírta, hogy ő a Tisza vonalát lezáratta, így az ellenséghez nem kerülhettek Dembinskiről hírek. „De megvallom, az Altá­bornagytól Szathmáry Barna kapitány, Miskolczra (Polgárrul) elkéredzvén 34 Dembinski : Mémoires 1/27. s köv. 1. Skizze über das Perczel'sche Corps HLt 1848 — 49. 2/11. sz. — Perczel lemondásának körülményei még mindig homályosak; Dembinski : Mémoires 1/32. s köv., Horváth : i. m. II. 273. ós Gelich : i. m. II. 296. s köv. 1. ellentmondásokat tartalmaznak. Vö. Kossuth : XIV. 219., 253. és 258. 1.-okkal. Jó leirás Elek S. : Perczel és Dembinski Szolnokon. Jász-Nagykun-Szolnok-megyei Lapok, 1899. jún. 4. sz. 35 Kossuth levelét Klapka : Nationalkrieg I. 199. s köv. 1. jan. 29-i, míg az Emlé­keimből Bpest, 1886. 83. s köv. 1. ján. 27-i keltezéssel közli. 36 Dembinski : Mémoires 1/26. 1. 37 Szathmáry lemondólevele Ónod, febr. 2-áról O. L. OHB 1849: 4354. sz. Vö. Dembinski : Mémoires 1/40. és 43. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents