Századok – 1961

Tanulmányok - Perjés Géza: A „metodizmus” és a Zrínyi–Montecuccoli-vita (I. rész) 507

526 PERJÉS GÉZA telepítik, vagy várakkal fedezik, s így nemcsak a stratégiai védelem eszközei, hanem az offenzíváé is. Nagyszabású támadó hadművelet elképzelhetetlen a bázist és a raktárakat fedező várak nélkül. A másik oldalról viszont, az utánpótlás és szállítás nehézkessége miatt a támadó nem hagyhat maga mögött ellenséges várakat, mert azok helyőrségeinek kitörései megzavarhatják, sőt teljesen el is vághatják utánpótlását. Döntően befolyásolják a kor háborúinak lefolyását az uralkodó politikai viszonyok. A két legnagyobb katonai hatalom, Franciaország és Törökország, egységes, abszolutisztikus vagy éppen despotikus szigorral kormányzott állam. Velük szemben szövetségi rendszerek állnak, melyeket állandóan gyengít a kölcsönös gyanakvás, irigység, a politikai és katonai célok eltéréséből adódó nézetkülönbség, amik végül is bénítóan hatnak a hadviselésre. XIV. Lajos hallatlanul ügyes és gátlásmentes diplomáciája, valamint a francia arany hamar éket tud verni a szövetségesek közé, s így gyakran katonai eszközök nélkül is sikerül a politikai célt elérni. így Franciaország mindig számíthat arra — és ez részben Törökországra is vonatkozik —, hogy a szövetségesek egyetértése előbb vagy utóbb felborul, és a háború katonai cselekmények nélkül is végetér. Tehát az idő ilyen szempontból is leghűbb szövetségese Franciaországnak. A katonaföldrajzi viszonyok igen nagy mértékben befolyásolják a hadműveleteket. Folyamok, mai szemmel jelentéktelennek tekintett hegyvidékek áthághatatlan akadályt jelentenek. A folyók jelentőségéről az utánszállítás szempontjából már szóltunk. A terep adottságainak taktikai jelentőségéről és ennek stratégiai kihatásairól már fogalmat alkothattunk Montecuccoli és Turenne 1675. évi hadjáratának leírásából. A hadak stratégiai és taktikai mozgatását igen megnehezíti a pontos és megbízható térképek hiánya. Szinte mindennapos, hogy a kitervelt hadművelet vagy taktikai mozdulat nem hajtható végre a terepnek valamilyen előre nem látott sajátossága vagy az akcióra kirendelt csapatok eltévedése miatt. Természetesen ilyen körülmények között nem lehet szó nagyszabású célkitűzésekről. Országok elfoglalása, az ellenség katonai erejének megsemmisítése, a totális háború kivihetetlen dolgok ebben az időben. Nem mintha az ellentétek mögött feszülő politikai és gazdasági érdekek kisszerűek lettek volna, hiszen XIV. Lajos és ellenfeleinek háborúi nem kisebb tétekért folytak, mint a világkereskedelem kisajátításáért, az európai hegemóniáért és a mérhetetlen gazdagságú Spanyol Birudalom felosztásáért. így tehát teljesen téves, hogy egyes polgári történészek a kor háborúit sekélyes, pusztán dinasztikus érdekekért folyó „kabinett" háborúknak tartják. Hogy eme egész generációk életét Idtöltő nagy politikai célok egy-egy háború vagy hadjárat alatt kicsinyeseknek tetsző katonai műveletekre aprozóclnak fel, és hogy általában a háborúk dimenziói kisebbek, dinamikájuk temperáltabb, mindez nem következménye, hanem oka a kisebb katonai céloknak. így az sem helytálló, hogy a kor háborúi-inkább „háborúsdik" lettek volna, fejedelmi kedvtelésből eredő játékok,31 melyekben a nép és a katonák csak ímmel-ámmal vettek volna részt. A kor csatái rendkívül véresek, a 20—30 százalékos véres veszteség nem tartozik a ritkaságok közé. Es a katonák bátran és kitartással vívják meg csatáikat. A hadviselésnek eme általános jellegzetességéből következik, hogy a korban oly ritka — bár nem annyira ritka, amint azt általában állítják — a 31 „Wie die Politik, so war auch ihr unfolgsamstes Kind, der Krieg, zu einem königlichen Gesellschaftsspiel geworden . . ." Stegemann : Der Krieg. 2. Bd. 21. 1.