Századok – 1961
Tanulmányok - Székely György: A Dózsa-parasztháború ideológiájához 473
502 SZÉKELY GYÖRGY ellen. A nemesek és tisztjeik a legelvetemültebb emberek fajtájához tartoznak, akik azelőtt csak a testet vetették alá legkegyetlenebb uralmuk önkényének, most azonban a lelkek túlvilági üdvösségét és boldogságát is kapzsian és kegyetlenül irigylik: tudniillik, hogy ne élvezhessék a pápa és az isten bűnbocsánatát (ezzel a pápai-érseki bulla ismeretében a keresztes vitézeknek nyújtott bűnbocsánatra hivatkozott, amit a kereszteshad megtiltása lehetetlenné tesz.). Mészáros szerint Dózsa isteni küldetése a szegény nép halálnál is súlyosabb nyomorúságát megváltoztatni — az istentől kezébe és hatalma alá adott fegyverét és hadseregét fordítsa az oly bűnös emberek (azaz a nemesek) megbüntetésére, tűrhetetlen gőgjíik alávetésére.10 7 Mészáros ceglédi pap volt — így mondja Istvánfi az idézett helyen —, és szerepe lehetett Dózsa ceglédi beszédének és kiáltványának megalkotásában. Ez a beszéd is a földi élet megváltoztatására mozgósított, ez a kiáltvány is a kereszteshadra kapott felhatalmazás alapján állva minősítette hitetlennek (hűtlennek), a kereszteshad ellenségének a feudális uralkodó osztályt.10 8 A huszita bibliafordítás hazai előzménye után kiliasztikus nézetekkel és gyakorlattal találkozunk Dózsa György és Mészáros Lőrinc eszmevilágában is. Mészáros Lőrinc a népi kereszteshad feloszlatásának elutasításában és a kiválasztottság-hitben közvetlenül meríthetett továbbá a magyar husziták egyik tételéből: ,,az isten népét (populum elei) kiközösítő főpapok az ördög és az antikrisztus részei".10 9 A felkelők kiválasztottságának hitét több külföldi forrás is szinte egyidejűen fenntartotta (a ceglédi kiáltvány „benedictae gentis cruciferorum" szavainak variánsai): a keresztesek áldott népe.11 0 Akivá-107 Dózsáról: ,,Ipsum a Deo Optimo Maximo e coelo demissum esse, qui tot tantisque miserae plebis aerumnis morte ipsa gravioribus avertendis, acerrimeque vindicandis vires faeultatesque omnes intendat ..." Regni Himgarici História . . . a N. Isthuanffio. 42. 1. 108 Székeljy György : A török hódítók elleni védelem ügye, 124, 127. 1.; им : A huszitizmus visszhangja Magyarország népeiben (Magyar Tudományos Akadémia II. osztályának közleményei, V. k. 1 — 4. sz. Bpest, 1954.) 162. 1.; ua. : A huszitizmus és a magyar nép, 587. 1. Az ott Mészáros Lőrinc felkelővezér és Lőrinc pálos szerzetes kapcsolatáról mondottakhoz hozzáfűzöm: bár kétségtelenül jelentős, hogy egy pálos szerzetes ilyen kapcsolatba lépett a felkelés egyik legfontosabb vezetőjével, ez inkább személyére vet fényt, mintsem rendje viszonyára lenne jellemző a népi mozgalmakhoz. Ha tudunk is korábban a rend valamelyes eretnek kapcsolatáról, ez nem változtat a tényen, így a huszitizmus virágkorában a magyarországi pálosreiul egyik kolostorában talált felvételt egy tanait visszavonni kényszerített eretnek pap. Tudjuk róla, hogy eretneksége idején is a husziták és elvrokonaik tételeit tagadta: „Nam de sectis variis Wiklivistarum et Bohemorum qui protunc currcbant, Waldensium . . . quaesitus, constantcr omnes istas derisit." Thienemann Tivadar : A szabadgondolkodás első nyomai a magyar középkorban (Minerva, 1922), 236 — 239. 1. Efféle, nem a társadalom, hanem az elvont filozófia kérdéseiben eretnek nyilván nem véletlenül kérte maga a pálosok közé befogadását, s azok sem véletlenül fogadták be őt. Ha ez majdnem egy évszázaddal törtónt is a Dózsa-parasztháború előtt, mégis fényt vet bizonyos papi eretnekségek s főleg azokkal távolról kacérkodó papi nézetek huszitáéi lenes, fclkelésellenes álláspontjára. ' 10 9 Marchiai Jakab inkvizítor huszita tételösszeállítása, 38. pont. Lukcsics Pál : XV. századi pápák oklevelei. II. k. (Bpest, 1938), 20-25. 1. (Kiemelés tőlem - Sz. Gy.) — Anélkül, hogy bármi közvetlen kapcsolatot éreznénk az olasz városi népmozgalmak és a huszitizmus között, feltűnő a ciompok kiválasztottságtana („populi minuti sive populi Dei", Popolo di Dio). Sallay Géza : Eretnekmozgalmak és az olasz polgárság vaílásos krízise a trecento végéig. (Renaissance tanulmányok. Szerk. Kardos Tibor. Bpest, 1957), 74, 77. 1. 110 „des genedeytn volks des Creitzs" az „Ain gross Wunderzaichen" müncheni példánya címlapján kéziratos feljegyzésben, „benedicti populi Cruciferorum" Janus Vitalis 1514 végi római leírásában. Márki : Dósa, 181. 1.
