Századok – 1961
Tanulmányok - Székely György: A Dózsa-parasztháború ideológiájához 473
A DÓZSA-PARASZTIIÁBŐRŰ IDEOLÓGIÁJÁHOZ 499 ideológiájának megfogalmazói között Magyarországon is jelentős szerepet játszottak az alsópapság egyes, részben „eretnek" elemei. Ilyen beállítottságú papokról emlékezik meg Szapolyai István özvegye, Hedvig hercegnő 1514. június 18-án Késmárkra írott levelében, mikor Trencsén várába zárkózva, világiak mellett olyan papokról is írt, akik „a köznépet a kereszt nevében felkelésre izgatják, akik inkább örülnek a zsákmányolásnak és a viszálynak, mint a keresztény vallás békéjének és nyugalmának". Ez utóbbiak a hercegnő szemében az osztálybékével azonos fogalmak. Ez a Szlovákia területére értendő adat általánosságban is kiegészíthető; idevág Hagymási Bálint szembeállítása, hogy a felkelés „Krisztust káromolja és tagadja bizonyos vallásosság és jóság leple alatt". S éppígy gondolkozhatott az, aki a győztes Szapolyai vajda dicsőítésére megfogalmazta azt a kolozsvári házfeliratot, amely a keresztes szektáról beszél. Egy ismeretlen szerzőtől származó egykorú vagy közel egykorú bécsi kézirat is beszél az antifeudális magyar tömegek oldalán a vallást gyűlölő és nehezen elviselő (quibus religio odiosa et tediosa fuit) papokról és szerzetesekről.97 A magyar parasztháború ideológiáját e jellemvonások mellett sem lehet pusztán a cseh huszitizmussal való párhuzamra szorítani. A parasztfelkelések általános vonásai folytán más mozgalmakkal is kialakultak hasonlóságai. Hazánkban is felmerült a parasztháborúban az egyház megreformálásának terve. Az egyik forrás szerint Dózsa György úgy akarta megreformálni az egyházat, hogy az országban lG-ból egyetlen püspökséget hagyott volna meg és különben rangban minden pap egymáshoz hasonló lett volna. Ez a követe! lés szinte szórói-szóra megfelel az 1381-ben Angliában hirdetett programnak: egyetlen püspököt egész Anglia számára, különben pedig eltörölni a püspökségeket, megszüntetni a hierarchiát és kolostorokat, és megfelelően ellátni a plébánosokat az elkobzancló egyházi vagyonból, a javak fennmaradó részét pedig a köznép között kell felosztani.9 8 A kézenfekvő angol (1381) és magyar (1514) párhuzamot időben a táborita példa választja el. Kardos Tibor joggal hívta fel a figyelmet arra, hogy „az »egy püspök ' elvét« a taboriták vitték keresztül".9 9 Tény, hogy a táboriták átvitték a gyakorlatba az egy püspök vezette vallási közösség követelését. A megegyező mozzanatokban azon-I ban nem tételeznék fel közvetlen táborita hatást e magyar antifeudális követelésekre, annak ellenére, hogy könnyen elképzelhető lenne a wyklifita-táborita-magyar anti-97 „Intelligimus, varios sive seeulares sive spirituales homines sint qui populum communem nomine crucis ad insurgendum incitant, qui potius gaudent deprodacionibus et discordiis quam paci Christiane religionis et tranquillitati." Franki : Adalékok . . . 8. sz. oki. Ez is jellegzetes utalás a felkelők keresztes felhatalmazásra hivatkozására. ..Christum blasphemans et negans sub quodam religionis et bonitatis praetextu." Cybeleius : Opera! Ed. Révész. 24. 1. — A felirat szövegét Jakab Elek így olvasta: „Tempore Secte Cruciate Do. Johan. Zapolya Vaivode Triumphanti Fauste. Bernardus Piktor IVXI1II." Jakab Elek : Kolozsvár'története 1. (Buda, 1870), 608-609. 1. Márki Sándor olvasása: „Tempore secessionis cruciate Domini Johannis Zapole Vajvode Transylvanie triumphantis fauste. Bernardus Piktor. 1514." Márki : Dósa, 499. 1. De az általa 498. 1. közölt fényképről világosan Jakab olvasása igazolódik. — Kluch János : Adalék (Történelmi Tár' 1905), 272-274. 1.; Márki : Dósa, 146, 198. 1. 98 Márki : Dósa, 479. I. — ,,. . . fuisse eorum consilium . . . e quatuordecim pontificiis sedibus, ut vocant Vngari, ceteris pontificibus abdicare coactis, unicam dioecesim constituere; cuius qui esset administrator, sacris, et religionibus procurandis universo regno praeesset . . ." Brutus : i. m. 385. 1. (Cuspinianus nyomán). — Wat Tyler követelései a királytól a smithficldi találkozáson. Ch. Oman : The Great Revolt . . . 74, 201. 1., Hilton-Fagan : Engl. Bauernaufstand, 122, 125—126. 1. 99 Kardos T. : A magyarországi humanizmus, 383. 1.
