Századok – 1961
Tanulmányok - Székely György: A Dózsa-parasztháború ideológiájához 473
A DÓZSA-PARASZTHÁBORÚ IDEOLÓGIÁJÁHOZ amint várnánk, az egyháziak ellen, hanem a nemesek ellen kelt fel. A felkelés követelései: a feudális terhek jelentős részének lerázása, politikai jogok kiharcolása abban is megnyilvánultak tehát, hogy a felkelő táboron belül, mint „parasztrendben" elmosódott a társadalmi megkülönböztetés, huszita elvek realizálódásaképpen8 8 . Ezzel is találkozunk— magasabb síkon — 1514-ben. Taurinus háromszor is említi Dózsa fővárosi beszédében: „Jöjjetek velem, mint egyenlő (rangú) társaim és kísérőim!" A rendek külön jogainak eltörlése nyert kifejezést Dózsa ceglédi beszédének Bru tusnál oly gazdagon kiszínezett szövegében is. Beszéde végén a felkelővezér a parasztokhoz szólva az ő rendjükből valónak vallotta magát. De ez tudatos kifejezés, hiszen Brutus nem jobbágynak állította be Dózsát, hanem székelynek, s részletesen írja le a székelyek egyenlőségét, a nemesség el nem ismerését és rendi különbségek hiányát társadalmukban.89 Brutus tehát — ha összevetjük gondosan megválogatott kifejezéseit — itt is a jobbágyság helyzetének felszámolását, a közszabadságba emelését adja Dózsa szájába. De Cuspinianus nyomán ennek gazdasági alapja is kiderül Brutusnál: szerinte egyenlően akarták felosztani a földeket a felkelők.9 0 Valóban, a parasztok mint olyan rövid korszakra emlékeztek vissza a parasztháborúra, amikor helyre állottak a földközösségi jogok, s a nemeseknek is kérni kellett azok használatát. A mádi bíró még 1573-ban is vallotta, hogy: „Az keresztes hadkor az atyám is itt Mádon lakott és hallottam tőle, hogy mondotta azt, hogy soha az mádi erdő szabad nem volt az nemeseknek, sem jobbágyinak, hanem mindétig követték és hogyha nem engedték, ugyan el kellett szenvedniek és nála kül lenniek."91 Amikor 1514 május végén Bagoly Ferenc Göncön állomásozó keresztes vezér az egész ország akaratából (ex voluntate tocius regni) összegyűlt hadról ír, s őszinte haraggal teszi fel a kérdést Kassa városi hatóságának, vajon segítenek-e megvédeni ezt az országot (regnum), vagy pedig fel akarnak-e 88 Hasonlóval azonban már Angliában is találkozunk, Wat Tylor követeléseiben: a jobbágyság és függőség eltörlését követelve ő hozzátette: mindenki egyformán szabad legyen és egyforma rendi állású. Ch. Oman : The Great Revolt . . . 74, 201. 1.; Hilton— Fagan : Engl. Bauernaufstand, 122. 1. — A radikális huszitáknál is az volt az osztályfelszámolás útja, hogy befogadták közösségükbe a javairól lemondót: „bona sua pro levi eciam precio vendendo ad ipsos . . . confluebant, pecuniam ad ipsorum pedes saccrdotum proiciendo." Bíezovai Lőrinc krónikája, FRB. V. 356. 1. — A német parasztháborúban Geyer Flórián cikkelyei követelték, hogy az egyházi és világi nemesek és nem nemesek tartsák magukat a közrendű (gemain) polgárok és parasztok jogaihoz; a bildhauseni tábor parasztjai pedig a testvériségbe lépő nemest engedélyük nélkül nem engedték ki a táborból, gyalog kellett járniok, s városi házban lakniok, csak a létfenntartási tárgyakat tarthatják meg, a fölösleges gabonát a sereg közös használatára kell bocsátaniok. M. M. Szmirin : i. m. 549 — 550. 1. A vagyoni és kiilsőségbeli kikötések is a rendi különbségek kiküszöbölését biztosították volna. 89 „Ite, pares, mecum, socii comitesque, venite!" Taurinus : i. m. 13. 1. Liber I. 402, 413, 419. sora. (Kiemelés tőlem — Sz. Gy.) Vö. Márki : Dósa, 175-176. 1. — ,,Me vestri ordinis hominem . . . paratum semper habebitis ad ea procuranda agendaque omnia, quae vestrae saluti, et securitati conducere arbitrabor." Brutus : i. m. 358. 1. Vö. „Georgius Zechelus erat (Sechellium alii, alii male Scytham appellant) obseuro loco inter Siculos natus . . ." Uo. 299. 1. A székelyekről: „. . . nobilitatem nullám agnoscant . . . nullum ordinum diserimen habet." Uo. 300. Í. 90 ,,. . . fuisse eorum consilium, deleta nobilitate, atque eorum bonis per agros viritim distributis . . ." Brutus i. m. 385. 1. 91 Tagányi Károly : A földközösség történetéhez Zomboron (Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1895), 293. 1.
