Századok – 1961
Tanulmányok - Székely György: A Dózsa-parasztháború ideológiájához 473
488 SZÉKELY GYÖRGY ványban Dózsa („Székely György elszánt katona") mint „az áldott keresztes népnek feje és főkapitánya" azt hangoztatta, hogy nem, alattvalója (subditus) az uraknak. Felfogása szerint a hűtlen (hitetlen) nemesek5 1 a keresztes had ellen és a szent gyülekezet hadjárata ellen erőszakkal felkeltek. A parasztfelkelők szinte általános illúziója, a királyhűség azonban Dózsánál is megmaradt :, ,csak a magyar királynak alattvalója", mondja magáról. (Persze ettől még nem volt „királyi főkapitány", amint Iványi értette.) A hitelesnek tekinthető kiáltvány с részében ellentétes némely krónikás feljegyzéssel, amelyek szerint a felkelés a királyság megszüntetésére vagy Dózsa a királyság megszerzésére tört volna. (Ezek értéke nem nagyobb, mint Luther 1525. évi vádja Münzer mühlhauseni „király és császár" ellen.) A kiáltványt erősíti, hogy a délvidéki harcok során a király nevében követelték a feudális várak feladását, hogy Dózsa megbízásából kiadott felhívások Dózsának a királytól adományozott további birtokokról szóltak.52 Ha visszagondolunk arra, hogy a krónikák az 1437/38-as erdélyi parasztfelkelés esetében parasztkirályokról beszélnek, és ezt összevetjük az akkori oklevelek hiteles tartalmával, még világosabban láthatjuk, hogy a Dózsa-parasztháború esetében is krónikás torzításról van szó. A királyhűség többízben is megnyilvánul a felkelők körében: így írták aszalói Kecskés Tamás és megyaszói Mészáros Lőrinc keresztes parancsnokok levelük élére a pápa, a király (Serenissimusque princeps divina gracia rex Wladislaus Regni hungarie, bohemie, sclavonie, croacie) s Bakócz érsek nevét.53 S így hirdették a délvidéki felkelés során, ahol Nagy Antal nemesember volt a bácsi alakulatok parancsnoka, hogy nincsenek urak, hogy az ország első embere Ulászló király, a második Lajos királyfi, a harmadik Dózsa György, a negyedik Nagy Antal.54 Ezek után nem fogható fel szószerint az a vád — Eperjes elleni gyanúhoz kapcsolva —, hogy a felkelő paraszti, népi elemek a királyi felség és az 51 Mindkét értelmezés, illetve a kettős értelem egyaránt alapítható a szövegre. A kiközösítés és örök kárhozat a hitetlen, a fej- és jószág vesztés a hűtlenséget elkövető bűnhődése. A kiközösítés lehetősége is hivatkozás a keresztes felhatalmazásra. 52 Iványi : Bártfa lt. II. (kézirat) 4447. sz. Ennek 1514. június 31-i keltezése alighanem hibás vagy önkényes; Márkival még mint keltezetlent közölte Iványi. Márki : Dósa, 181. 1. — Márki : Dósa, 180. 1. — Ugyanez az ellentétpár — ami a kiáltvány külföldi ismeretét mutatja — az „Ain gross Wunderzaichen" müncheni példánya címlapján kéziratos feljegyzésben "Aber vnderthcnig dem könig zu Vngern, aber den Pischofen vnd grossen herrn nit", Janus Vitálisnál „amicus et subiectus Ladislai Ungariae, Boemiae etc. Regis et electus Sancti Martini in Montibus, inimicus Praelatorum et omnium Pannonio praesidentium Regno". (Ezek a bővebb, talán bővített formulák a püspökellenességet is jól érzékeltetik.) Márki : Dósa, 181. 1. — Solymos vára ostrománál egy lippai deák tárgyalt a felkelők részéről, s hirdette, hogy a várat és a hozzátartozó jószágokat a király akaratából Dózsa György kapja; a király megelégelte ugyan a keresztény vér hullását, de továbbra is folynia kell annak, ha a várat fel nem adják; a várvódők közt levő káplán nagyra értékelte azt a mozzanatot, hogy a keresztesek a király nevében követelik a várat, mert ahogy a király elveheti, úgy vissza is ajándékozhatja majd a feudális birtokosnak. Márki Sándor : Dósa György korából (Századok, 1887), 202, 204. I. — Max Steinmetz : Zur Entstehung der Müntzer-Legende (Beiträge zum neuen Geschichtsbild. Zum 60. Geburtstag von Alfred Meusel. Berlin, 1956), 65. 1. 63 Franki : Adalékok ... 2. sz. okl. 64 „Ez Nagy Antal vala sárközi nemes ember. Ennett támadott előszer. Ezt kejátatá táborában: Hogy senki úr Magyarországban nincsen, hanem csak László király, az ő fia Lajos és Székely Gyergy, azután ő Nagy Antal." Verancsies Antal összes munkái II. k. Közli Szalay László (Pest, 1857), 8. L Magyarnyelvű töredék Verancsics latin kéziratai közt. Vö. Márki : Dósa. 379. 1.
