Századok – 1961

Tanulmányok - Ember Győző: Magyarország XVI. századi külkereskedelmének történetéhez 1

И AGY Alf ОI! SZAG XVI. SZÁZADI KÜLKERESKEDELMÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ 39 helyre szorultak az ausztriai kereskedők mögött. Több mint ötször annyi árut vittek ki, mint amennyit behoztak. Utánuk az ausztriai, a morvaországi és a sziléziai kereskedők következtek, kb. 16—14%-os részesedéssel. A behozatalnál — mint említettük — az ausztriaiak voltak az első helyen, utánuk a magyarországiak, majd a sziléziaiak és a morvaországiak következtek. A kivitelnél viszont a magyarországiak után a második helyet a morvaországiak foglalták el, az ausztriaiak csak a sziléziaiak után, a negyedik helyen következtek. A csehországi kereskedők szinte teljesen a kivitelben, a német birodalmiak és — minimális mértékben — a lengyelországiak pedig kizárólag csak a behozatalban szerepelnek. A kötött-szövöttárunál, ami majdnem teljes egészében behozatalt jelentett, a magyarországi kereskedők részesedése a forgalomban kb. 67, az ausztriaiaké 14, a sziléziaiaké 11, a morvaországiaké 5%-os volt. Az egyes alcsoportoknál már módosultak ezek az arányok. A nyersanyagoknál a magyarországi kereskedők részesedése csupán kb. 42% volt, az ausztriaiaké 7%, ezzel szemben a morvaországiaké 33, a csehországiaké pedig 10. A nyersanyagkivitelen ausztriai és magyarországi kereskedők osztoztak. — A posztónál a magyarországi kereskedők részesedésének az aránya kb. 63% volt, utánuk a sziléziaiak következtek 18, majd az ausztriaiak 14, azután a morvaországiak 2 — 3%-kai. A többi ország kereskedőinek szerepe jelentéktelen volt. A kis volumenű kivitelt teljes egészében ausztriai kereskedők bonyolították le. A vászonnál a magyarországi kereskedők részesedése kb. 82, az ausztriaiaké 13, a morvaországiaké és a sziléziaiaké 2—2% volt. A selyemnél és a pamutnál a magyarországi kereskedők részesedése valamivel alatta maradt az 50 %nak. Utánuk az ausztriaiak következtek kb. 40, majd az olaszok kb. 10%-kal. A ruha-, asztal- és ágyneműnél, valamint a vegyes textilneműnél a magyarországi kereskedők részesedése kb. kétharmados — 66%-os — volt, utánuk az ausztriaiak következtek 14—15, majd a morvaországiak 11 — 12, azután a sziléziaiak kb. 2%-kal. A faáru minimális méretű behozatalának kb. 60%-át ausztriai, 37%-át pedig magyarországi kereskedők bonyolították le. Az ásványi és fémáru forgalmának több mint 81%-a — a kivitel szinte teljesen — magyarországi kereskedők kezén volt. Második helyen az ausztriaiak következtek kb. 14, azután a morvaországiak több mint 2%- kai. A nürnbergi és szatócsáru forgalmának kb. 74%-át — a kivitelt szinte teljes egészében' — magyarországi kereskedők bonyolították le. Utánuk az ausztriaiak következtek kb. 16, majd a német birodalmiak 3 — 4, az olaszok 1—2%-kal. Kb. ez volt az arány a fő árucsoport nagyobbik alcsoportjánál, a szatócsárunál is. A kisebbik alcsoportnál, a nürnbergi árunál, amely a főcsoportnak még 4%-át sem jelentette, a magyarországi kereskedők részesedése a forgalomban csupán kb. 64%-os volt, szemben az ausztriai kereskedők kb. 31 és a németek 3%-os arányával. A vegyes szállítmányoknál végül ez volt a sorrend: magyarországi kb. 37, olasz 20, ausztriai 17, német 3, morvaországi 2,5%. Viszonylag sok — közel 20% — volt itt a közelebbről meg nem határozható szállítmány. * A következőkben felsoroljuk azokat a magyarországi és külföldi helységeket, amelyeknek lakosai mint kereskedők 100 (a magyarországiaknál), illetve 50 (a külföldieknél) forinton felüli vámértékű árut szállítottak, hoztak be vagy