Századok – 1961
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága (II. rész) 281
WESSELÉNYI MIKLÓS F0GSÄGA 297 Ugyanakkor ülésezik Bereg megye közgyűlése is. -Az ülés kevésbé viharos (a vezérszónok, Lónyay László, a megye 1830-i ellenzéki képviselője, s Eötvös másodalispán, a megyei ellenzék feje, egyaránt rendkívül tartózkodóan szólal fel; nem az ítéletet támadják, hanem Wesselényi érdemeire — árvízi, tűzvészi mentés — hivatkoznak, s arra, hogy pillanatnyi indulatrohamában mondotta az inkrimináltakat). Az eredmény azonban annál biztosabb. A kegyelmi kérvény útbaindul — s aztán 1839. április 11-én, épp Wesselényi Gräfenbergbe indulása napján, Bartal ad acta téteti a Kancellárián." A Magyar Udvari Kancellária (pontosabban a felségsértésügyi bizottság) már kimondotta véleményét az ügyben, s az országból érkező felterjesztések csak mint a közvélemény mutatói érdeklik. Nos, abból hamarabb is kapott már Ízelítőt; mi későbbre kellett hogy' hagyjuk ezt, hiszen két héttel a beregi és máramarosi közgyűlés után került rá sor. A Pest megyei közgyűlésről van szó. Az várható volt, hogy a vezérmegyében tör ki a legerősebb vihar. Emlékezzünk csak rá: Bartal is felrótta egy felségelőterjesztésben a megye által Wesselényinek nyújtott támogatást. 1839. március 19-én kerül az ügy napirendre; a tüzes nógrádi, Kubinyi Ferenc az ellenzéki vezérszónok. Feliratot javasol a Wesselényi és Kossuth elítéltetése által megsemmisített személyi és szólásszabadság ügyében. Az országgyűlés még nem zárta le vitáját e jogok körül, a Curia azonban figyelemre sem méltatta ezt a körülményt, hanem törvények híján önkényesen ítélte el a budai kaszárnya foglyait. Jaj annak az országnak, amelynek alkotmányos létét tulajdon polgárai teszik semmivé! ahol a bírák nem a törvények alapján, hanem politikai szempontoktól vezettetve ítélnek ! ahol büntetőperekben marasztalnak el embereket, anélkül, hogy bűncselekményeket róhatnának terhükre! A Curianak nem volt joga ítélkezni. Feliratot tehát, amelyben érdeméhez mérten elmarasztalják a legfőbb törvényszéket, s egyben — minthogy e kérdések elbírálásának elvi alapjai körül még folyik a vita — kérjék az uralkodót, hogy mindkét törvénytelenül elítéltet helyeztesse szabadlábra. A többnapos vitában aztán neves vagy később nagy névre szert tett ellenzékiek egész sora vonul fel: Szentkirályi, Jósika Miklós, Nyáry Pál, Patay, Földváry, Ráday. Napokig húzódik a disputa; Széchenyi a második nap kerül sorra, szintén a feliratra szavaz.10 0 A kormánypártot egyedül Dessewffy Aurél képviseli; de hát a jó taktikai érzékű gróf tisztában van azzal, hogy nincs sok értelme teljes mellel szembefordulni ezzel az áradattal. A kegyelmi út mellett nyilatkozik. Az adminisztrátor pedig, Prónay Albert, előbb megpróbálja elodázni a dolgot, aztán kapitulál és Kubinyi javaslata értelmében mondja ki a határozatot.10 1 A felirat (elmarasztalja a Curia-t abban, hogy hatáskörét túllépve olyan kérdésben bocsátkozott a törvény magyarázatába, amelyben az előző országgyűlésen 17 üzenetváltás ellenére sem alakult ki egységes álláspont, s remény -69 A közgyűlésre ld. az 1839. márc. 9-i (Szőllős) besúgó jelentést (O. L. — TM 54. cs. 8219/m). A kegyelmi kérvény ad acta tétele a Magyar Udvari Kancellárián: O. L. — MK : AG 1839 : 4777. 100 Szeszélyes, csapongó beszédéről a lehető legeltérőbbek a besúgók feljegyzései. Annyi bizonyos, hogy azzal kezdte : nem szokása retirálni, de fél beszélni. Beszélni nem szabad, nem tanácsos, de kell. Gondolatmenetének további részei már nem a besúgók kapacitásához voltak mérve. 101 A megyegyűlésre ld.: O. L. — TM 54. cs. 8419/e, 61. cs. 8671—3, 64. çs. 9343.
