Századok – 1961
Tanulmányok - Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós fogsága (II. rész) 281
290 TRÓCSÁNYI ZSOLT A döntést — némi késéssel; a nádor már március 24-én megkapta a resolution — 1839. március 27-én hozták a fogoly tudomására. Wesselényi méltóságteljes köszönetét nyilvánította, s az őt az engedély feltételeire figyelmeztető director-t (Feyes addigra már elnyerte a királyi jogügyigazgató rangját) megnyugtatta: mindenekben alkalmazni fogja magát azokhoz, ,,velut caeteroquin ex indole rei et status sui fluentibus".68 S a fogoly (aki aznap már Deáknak is személyesen mondhat köszönetet jó másfélhavi talpalásáért, előszobázásáért, nappali s éjszakai tárgyalásaiért, türelméért és higgadtságáért, érveiért és hallgatagságáért) készülődik az utazásra. Április 1-én már indulna; a városban úgy tudják: el is utazik akkor. Annál nagyobb Bártfay meglepetése, amikor április 5-én betoppan hozzá Wesselényi inasa. A kocsi felpakolva — meséli — , ura 3 éjjel már csak „puha madraeon" aludt; Lederer azonban még parancsot vár Bécsből.69 Széchenyi a főhadiparancsnokhoz megy sürgetni az indulást (előbb 7-én, aztán 11-én); a késedelem rossz vért szül a közvéleménynél — magyarázza neki.7 0 A fogoly útbaindítása azonban nem az ő érdeme volt — mint Vécsey hiszi — ; a késedelemre sem az szolgálatott o"kot, amit ismét csak Vörös Antal jegyzett fel a szállongó hírekből.7 1 Lederernek valóban volt oka utasításokat várni. A március 21-i resolutio még korántsem jelentette az ügy végleges rendeződését. Gondoskodni kellett a gräfenbergi fürdőző szemmeltartásáról is. Sedlnitzky — aki ugyancsak 1839. március 21-én nyert utasítást az uralkodótól Wesselényi gräfenbergi figyeltetésére — 1839. március 23-án jegyzékben kereste meg Majláth alkancellárt. Közölte már megtett óvóintézkedéseit: tekintettel a Lengyelország visszaállításáról „álmodozó" forradalmi párt és a magyar „demagógok" közti szimpátiára, felhívta a galíciai kormányzóság elnökének figyelmét arra, hogy csak politikailag nem kompromittált személyeknek adjon engedélyt a gräfenbergi utazásra. Olyan esetekben, amelyekben elkerülhetetlen útlevél adása vagy láttamozása „galizischen Insassen von notorisch-schlechter politischer Haltung", egyben küldjön értesítést a morvasziléziai kormányzóságnak (Gräfenberg ennek területi hatáskörébe tartozott), hogy az miheztartás végett közölhesse ezt a gräfenbergi rendőrfelügyelőbiztossal. Jelezte: elősegítené Wesselényi figyeltetését, ha hasonló intézkedésekre kerülne sor Magyarországon is. Arra kérte az alkancellárt: tegye meg a megfelelő intézkedéseket, s közölje vele ezeket; amennyiben pedig magyar ellenzékiek gräfenbergi vagy freywaldaui utazásra nyertek útlevelet magyar hatóságoktól, bizalmasan értesítse erről; ugyanezt tegye az esetben, lia tudomására jutnak „politisch bedenkliche Individuen in Ungarn" kísérletei Wesselényivel gräfenbergi tartózkodása alatt kapcsolat létesítésére. 68 Feyes 1839. márc. 28-i (Pest) felterjesztése Majláth alkancellárhoz (O. L. — MKPr 1839 : 307). A director egyben azt is jelentette, hogy megkereste a katonai hatóságokat: közöljék vele az indulás időpontját, s tartsák ezt titokban. 69 Vécsey: i. m. 91. 1. (Bártfay naplója alapján). 70 Ld. 1839. ápr. 7-i és 11-i naplófeljegyzését (Sz : N V : 265, 267. 1.). 71 Ezek szerint az elhúzódás oka gróf Draskovich Györgynek Wesselényihez írt, a Wachtel című svájci „folyóirat"-ban leközölt levele volt. A levél egy 1839. febr. 12-i pesti tudósítás mellékleteként jelent meg. Általánosságokon kívül ajánlatot tartalmaz Wesselényinek arra az esetre, ha nem akarja magát alávetni a büntetésnek: svájci otthona rendelkezésére áll. Kételkedik abban, hogy barátja kegyelmet kért; a koronázáskor úgyis általános kegyelmezésre lehet számítani. A cikk — s benne a levél — szövegét és Vörös kommentárját ld. többször idézett megjegyzéseiben (80—-81. 1.).
