Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
A FLAMAND POSZTŐIPAK, TŐKÉS LEHETŐSÉGEI 277 jebb a technológia továbbfejlesztésével és a falusi környezet adta előnyökkel mutatott túl azon. Céhrendszer itt csak kevéssé fogta össze az ipart, helyenként legfeljebb 2—3 céh volt. Ezek felett messze kiemelkedett a községi iparszabályozás és iparirányítás, mely csaknem olyan rigorózus volt, mint a nagyvárosok céhszerûsége. Mivel a „nouvelle draperie" minőségileg kiváló, de éppen olyan drága kelméket gyártott mint a nagyvárosi ipar, azért ahhoz hasonlóan egyre nagyobbak lettek az elhelyezési nehézségei, ugyanakkor a nyersanyagbeszerzés tekintetében ugyanúgy ki volt téve az angol és spanyol gyapjúimport szeszélyes változásainak, mint Bruges, Gand és Ypres. Abban a nézetünkben, hogy sem a „régi", sem az „új" flandriai posztóipar fejlődése nem érkezett el a korai kapitalizmus szakaszába, nem vagyunk egyedül. Ez a végső következtetése M. Malowistnak is, aki a XIV—XV. századi nyugati posztóipart tette vizsgálat tárgyává.216 Ő legnagyobb jelentőséget az elhelyezési lehetőségek összeszűkülésének tulajdonít, melyet azzal hoz összefüggésbe, hogy a feudalizmus ekkori válságának talaján a feudális járadékok és ennek következtében a feudálisok vásárlóképessége csökkent.21 7 Az a gazdag anyag, melyet összehasonlító eljárással Coornaert felhasznál, más oldalról vezet ugyanilyen eredményekhez. Ő a könnyűposztóipar kérdéseit veti fel, azzal az előzetes megszorítással, hogy Hondschooteban kivételt kell látni,melyből nem lehet általánosítani Flandriára. A „draperie légère" útja a kapitalizmus útja volt, de erre nem voltak képesek rálépni Flandria posztóipari centrumai, még a legfejlettebb „nouvelle draperie" sem (Armentières, Neuve-Église stb.).' A kereskedőtőke nem tudott teljes fordulatot előidézni ebben az irányban, és Flandria mezőgazdaságának, agrártársadalmának a szerkezete sem segíthette, inkább akadályozta ezt. Ilymódon csak kisebb csíiákban és helyileg, főként Hondschooteban voltak megtalálhatók a tőkésedés elemei. A tőke feltételei flandriai, illetve dél-németalföldi méretekben nem voltak kifejlődve, legalábbis a posztóipar történetének XVI. századi legfőbb tanulságai szerint. »•« Nem tehetjük magunkévá azt a marxista megfogalmazást, amelyszerint a kezdeti tőkefelhalmozás Flandriában világosan észlelhető a XVI. században.218 Viszont még kevésbé érthetünk egyet, azokkal a megállapításokkal, melyek a flamand posztóipar hanyatlását a vallásharcokhoz, a forradalom véres eseményeihez és a spanyol uralom kíméletlenségéhez fűzik.21 9 Ha be is számítjuk a hanyatlást gyorsító tényezők közé a „vallási zavarokat" és másokat (áremelkedés stb.), ezek már csak végrehajtották a történelem ítéletét, melyet az a fejlődés előző szakaszában meghozott. Hondschoote ipara a város teljes elpusztítása (1582) után is képes volt egy félévszázados fellendülésre, ami mutatja, hogy a pusztulás nem alapvetően határozza meg a lefelé ívelő tendenciát.22 0 A flamand posztóipar sorsa szorosan kapcsolódott az itteni feudalizmus bomlásának sajátosságaihoz, melyek nagyrészt megszabták azoknak a lehető-216 M. Malcwist : Studia z dziejów rzemiosla w okresie krysysu feudalizmu w zachodniej Europie w XIV. i. XV wieku. Warszava. 1954. 2" Malcwist: i. m. 78. skk., 149. skk., 198—206. 1. A feudalizmus XIV—XV. századi kríziséről uö : Kwartalnik Historyczny 1963. 218 A. H. Чистозвсшв: Нидерландская буржуазная револкиия, 10—11 стр. 219 Dechesne : i. m. 156. 1. Pirenne : Une crise industrielle... 619. 1. 220 Coornaert i. műviben kimutatja, hogy az ipar alávetése a kereskedelmi tőke részéről érezhető volt a XVII. század első felében, az iparágak összevonása és más formában.
