Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
268 WITTMAN TIBOlt gal, e tekintetben a többi flamand posztócentrumok nem jelentettek számára konkurrenciát, mert iparuk nem tudta felhasználni U hazai gyapjút. Hondschoote (és a Lille környéki vallon draperie-k) tehát függetleníthette magát az angol és más gyapjúktól, ezek bonyodalmas beszerzésétől, és ami a legfőbb, olyan olcsó nyersanyagra tett szert a hazai gyapjúban, mely a posztó előállítási költségeit érezhetően lecsökkentette, és így a tömegfogyasztás igényeihez lényegesen közelebb vitte a sayetterie-t a ,,régi" és „új" posztóiparhoz képest !185 A piacot gyorsan hódította meg a sayetterie. Ezzel elérkeztünk gondolatmenetünk utolsó láncszeméhez, a posztóipar és falusi bázisa viszonyához, a nyersanyagellátással való összefüggéseiben. Ha elfogadjuk egyik, a tőkés fejlődést akadályozó tényezőnek azt a ténytyhogy a feudalizmus bomlása a flamand posztóipar irányítását általában egy olyan szűkkörű oligarchia kezébe szolgáltatta ki az egyes helyeken, amely legfeljebb a kisárutermelői vállalkozás szintjéig merészkedett el, ha továbbá tudomásul vesszük, hogy a kereskedelmi tőke — főleg Anvers útján — csak mennyiségben és időben korlátozottan tudott Flandriában az ipar' szerkezetébe behatolni, akkor feltehető a kérdés: a mezőgazdaság olyanszçrû tőkés átalakulása, amilyen Angliában ebben az időben megfigyelhető, nem rombolta volna-e le az említett korlátokat, főleg azzal, hogy óriási mennyiségű gyapjút bocsát a posztóipar rendelkezésére, versenyképességét világviszonylatban felfokozza, és megindítja a tőke parancsnoksága alá? Ismeretes, hogy Verviers és környékének posztóipara Limbourgban, Liège hanyatló draperie-jével szemben, minden krízis nélkül fejlődött tovább,, és a XVII. században is virágzott. E Hondschoot-hoz hasonló kivételt a modern kutatás a környék mezőgazdaságának, agrártársadalmának vizsgálatával igyekszik megmagyarázni, kimutatva, hogy a föld csekély eltartóképessége kényszerítette rá a parasztokat a kiegészítő gyapjúipar meghonosítására.186 E példa azért tanulságos, mert a vidék állattenyésztése korántsem hasonlítható a hainauti, artoisi stb. területek juhállományban bővelkedő mezőgazdaságához. Éppen ezért kell felvetni a kérdést: Flandria Hondschoote-tól északra elterülő részeinek, a törzsterületnek az agrárviszonyai megadták-e a feltételeket a gyapjúipar számára, mint a déli vallon határterületeken? Általában mik voltak a gyapjúelőállítás határai? A következőkben a flamand mezőgazdaság viszonyainak rövid áttekintésével igyekszünk bizonyos összefüggésekre rámutatni. 5. A mezőgazdaság szabta korlátok Amint a Pirenne—Vanderkindere vita eredményeiből kitűnik, a flandriai feudalizmus, maga a jobbágyosodás folyamata már a IX. század második felében befejezettnek tekinthető.187 Az ezt követő két évszázad alatt végbement 185 Uo. 189—192. 1. Másodlagosan Írországi, németországi'gyapjút is használtak Hondschooteban, melynek sayetterie-je néhány vonásban eltért a többitől: a fonál zsíros volt, a kallózás jelentősége nagyobb stb. 186 Dechesne tanulmánya: Industrie de la Vesdre jusqu'en 1800, valamint összefoglaló műve: Histoire économique et sociale de la Belgique, 215—220.1. A mezőgazdasági környezetre J. Ruwet : L'agriculture et les classes rurales au Pays de Hervé. Paris-Liège. 1943. 187 L. Verriest : Institutions médiévales I. 1946. Möns, Frameries. 17., 36. skk. 1. A homines liberi rejtélye egyszerű: csakis hódító germán szabadok lehettek, akik afeudalizálódás folyamatában egyrészt jobbágyokká, másrészt földesurakká váltak. Vö. még Pirenne : Histoire de Belgique I. köt.