Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
266 WITTMAN TIBOlt profitált annyit az atlantikus világforgalom kitágulásából, mint az északi tartományok.17 8 A másik az az iparszervezet, melyet a sayetterie a tradicionális posztóipartól örökségbe kapott. Ennek municipális vonásait nem halványította, sőt erősítette az a drapier-k sorában végbement mély differenciálódás, melyet Hondschoote sayetterie-jének élcnk árutermelése, a korlátozottan, de mégis érvényesülő bővített újratermelés lehetőségei idéztek elő. Bár a tagozódás egyes drapier-ket is hozzásegített a nagyvállalkozói szint eléréséhez, ám sokkal nagyobb volt a jelentősége az elszegényedést, deklasszálódást előidéző következményeinek, melyek a kis (commun) drapier-ket sújtották. Lényegében úgy ment végbe a pauperizálódás, hogy nem járt vele együtt a kezdeti tőkefelhalmozás ipari tőkét teremtő hatása. Enélkül viszont csak az lehetett az eredmény, hogy fokozódott az a társadalmi feszítő- és nyomóerő, mely a városi iparpolitikára nehezedve gátolta á nagyobb vállalkozók tevékenységét, érzékenyen reagált a kereskedelmi tőke ipart alárendelő törekvéseire. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy Hondschoote sayetteur-jei és gyapjúfésülői mellett az alkalmi bérmunkássá (valet, olyan iparos, aki meghatározott időre másoknak dolgozik) vált szegény és lesüllyedésre ítélt közép-drapier-k is ott harcoltak annak a reformációnak, majd radikális képromboló mozgalomnak és a későbbi „koldus"-diktatúrának (1578—1584) a táborában, melyeknek éppen Hondschoote volt egyik fő tűzhelye ezen a vidéken.179 Ilyen körülmények között a forradalom nem hozhatta meg a tőke meglevő erőinek felszabadulását a feudális béklyóktól, sőt ellenkezőleg — amint az 1580-as hondscboote-i per döntése is mutatja — akadályozta a folyamatot, amikor ragaszkodott a kiskereskedők, kisvállalkozók védelmére irányuló álláspontjához. Annak a sajátosságnak volt ez a következménye, hogy Flandriában nem a burzsoázia állott a spanyolok és a vallon nemesek elleni harc élvonalában. A feudalizmus bomlása anélkül haladt előre, hogy a tőkés viszonyok meglevő csírái szélesebben ki tudtak volna bontakozni.18 0 Az elmondottak természetesen nem elégségesek annak a magyarázatára, hogy Hondschoote ipara miért nem tudta áttörni azokat a gátakat, melyeket a társadalmi, politikai fejlődés Flandriára jellemző erői állítottak eléje. Elsősorban a gazdasági szervezet, szűkebben azon vonás vizsgálatára kell a továbbiakban figyelmet szentelni, amely Hondschoote-ot a legéletképesebb draperie-vé avatta a XVI. századi Flandriában. Magát az itt'kizárólagos uralmat élvező sayetterie-t kell közelebbről megtekinteni. Amint már utalás történt rá, Hondschoote posztóiparának szervezete igen rugalmas, szabad levegőjű volt. Csak a XVI. század második felében jött létre az egyetlen szervezeti keret, a fésülőké és mosó-nyíróké. A többi mesterség szervezetlen volt, sőt a takácsokkal még a hatóságok sem törődtek, nem tartották számon kézjegyüket. Pedig éppen az ő kezükben ment végbe az a munka-178 Vö. „Az árforradalom és a világpiaci kapcsolatok kezdeti mozzanatai" c. tanulmányom (Ért. Tört. Tud. Köréből 4. 1957) III. fej.; — Ooornaert : La genèse du système capitaliste stb. Anvers, Hondschoote kereskedelmi éltetője már az 1557-es bankválságok idején meggyengült. 179 Vö. Csisztozvonov idézett népszerű-tudományos összefoglalását a németalföldi forradalomról; Ooornaert : La draperie-sayetterie d'Hondschoote, 38—40.1.; Hermelghem : Nederlandsche Historie (korabeli emlékirat az Ypres körüli vidékek helyzetéről a forradalom idején) stb. 180 Vö. Wittman Tibor: Egyetemes történet 1566—1648. Bpest. 1958. I. fejezet (egyetemi iegyzet). Uő.: Quelques problèmes relatifs à la dictature révolutionnaire des grandes villes de Flandre 1577 —1579. Studia Historica Acad. Sc. Hung. 1960.
