Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
262 WITTMAN TIBOlt másrészt ugyanazok a kedvező feltótelek adva voltak, melyek a „nouvelle draperie" közeli központjainak fejlődését segítették (sőt a tengeri forgalomhoz is közelebb esett). Mégis a posztóipar rendkívül korán tönkrement, szinte versenyenkívülivé vált. Nem nehéz megérteni e folyamat lényegét, mert ismerjük a város történetének legfőbb meghatározóit. Bergues politikai álláspontja a korábbi századoktól a XVI. századi forradalomig legjobb esetben konzervatívnak, sokszor reakciósnak mutatkozott. Ennek az a hatalmas befolyás volt az oka, melyet a városban lakó feudális elemek gyakoroltak az ügyek menetére. A járadékuk hasznát felélő (rentier) családok és földesurak szívesen, nagyszámban költöztek be a katonai szempontból is jelentős Berguesbe, és ott a város legfelső, iranjató oligarchiáját alkották. E „otiosi" vagy „ledichghaenders" névvel illetett feudálisok immigrációja nagymértékben nőtt a XV. században. Csak 1431 —1435 között a 169 újonnan polgárjogot nyert személyek közül 59 tartozott az „otiosi"-hoz, akiknek külön céhjük volt.162 A céh-hierarchia élén (mert itt a „jó városokéhoz" hasonló iparszervezet működött) az „otiosi" döntő befolyást gyakoroltak a magistratusra, mely teljesen az ő akaratuk szerint mozgott. A posztóipar pedig itt méginkább függvénye volt a magistratusnak, mint Armentièresben. Ő diktálta a keureöket, ellenőrizte az árukat, szabta meg a munkafeltételeket stb., és ezenfelül a polgármester (poortmeester) ítélt posztós ügyekben, nem volt külön posztós igazságszolgáltatás, mint Armentières-ben, ő nevezte ki a céhek vezetőit, és sokszor ezek helyett is intézkedett. A kontrol, szankció egyaránt a magistratus kezében volt, a posztómesterségek „municipális intézmények" voltak.163 Méginkább ez volt a helyzet Furnesben (Veurne), Casselben, Bourbourgban, ahol a földesurak irányították az ügyeket.164 Tévednénk, ha azt hinnők, hogy a városi-vezetés nem tett semmit annak érdekében, hogy Bergues posztóiparát életben tartsa a XVI. században akkor, * amikor Hondschoote ipari fölénye elviselhetetlenné vált számára. Sőt ellenkezőleg, nagyobb vállalkozásokról tudunk, mint Armentières-ben, és ugyanúgy mint ott, talán még nagyobb mértékben, meghonosították a könnyűposztó gyártását, melynek Hondschoote világhírnevét köszönhette. Furcsának tűnik, de Berguesben a drapier-k különösebb akadály nélkül egyesíthettek ebben az időben más szakmákat (főleg a csinozást). Sem a kereskedelmi, sem az ipari vállalkozásnak nem volt meg az a veszélye, hogy a hagyományos kereteket és az oligarchia gazdasági, politikai uralmát aláássa, sőt éppen ezt erősítette, mivel a vállalkozók a magistratus kezében maradtak, törekvéseik a várost gazdagították. Ez az irányított vállalkozás odáig ment, hogy a magistratus nyersanyaggal látta el a könnyűposztót készítő kézműveseket, kallózó műhelyeket tartott fenn, festőműhelyt bérelt, iparosoknak szubvenciókat adott, a kereskedőknek pedig előleget, sőt jutalmat.165 A kereskedőtőke ott, ahol kívülről legnehezebben közelíthette meg az ipart annak meghódítása céljából, a legkedvezőbb feltételekkel találta magát szembe, mint a szűkkörű feudális oligarchia gazdagodását szolgáló tényező. Az elmondottak még mindig nem elégségesek bizonyos következtetések levonására. Meg kell vizsgálnunk a XVI. század legfejlettebb flandriai vidéki 163 Ooornaert : L'industrie de la laine de Bergues-Saint-Winoc. 21. 1. 163 Uo. 31—32. 1. és a „Conclusions". 164 Uo. 16., 46—47. 1. 166 Uo. 71—75., 80. 1.
