Századok – 1961

Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236

258 WITTMAN TIBOlt kívül senkinek sem külföldi gyapjút feldolgozásra.12 9 Büntették azokat a dra­pier-ket, akik kelleténél több fonalat adtak a takácsoknak, hogy aztán több maradékot kapjanak vissza.13 0 A posztószövéshez szükséges fonál mennyisége is meg volt szabva. Leghatározottabban korlátozták az ordonnance-ok a drapier termelő tevé­kenységét. Az a drapier, akinek otthon szövőszéke volt, csak saját szükség­leteire gyárthatott posztót.131 Csak a város szövőmunkásaival (ourdisseur = felvető munkás) dcjgoztathattak, akik esküt tettek és akiknek meghatározott mennyiségű nyersanyagot kellett átadni.13 2 Az otthon szövőszékkel rendelkező drapier köteles volt a posztóba beleszövetni a jelét.133 A folyamatos termelés ütemét is megszabták a rendelkezések. 1532-ben kimondták, hogy ezentúl a drapier-k nem gyárthatnak többet a fehér posztóból hetenként 3 darabnál.134 Nyilván egy ezzel ellentétes előző gyakorlat megszüntetéséről van szó. Még a gyapjúfonál sodortatásának módját is előírták a drapier számára.135 Egy ház­ban csak egy felvető szövőmunkást (ourdisseur) lehetett alkalmazni.13 6 A parasztok nem szállíthattak szövőszéket a városon kívülre, hogy ott oosztót gyárthassanak szabadon.13 7 Bár Arm entières-ben nem volt céhrendszer, és a posztóipar lényegesen szabadabban működött'mint a nagyvárosokban, mégis az itteni drapier is csak kisvállalkozói szinten mozoghatott a szűkre szabott kereteken belül. Sem kereskedői, sem ipari vállalkozói tekintetben nem az a tőkés jelenség, mint aminek szívesen ábrázolják.138 Semmi lehetősége nem volt meg a termelés korlátlan alávetésére, nem úgy mint az angol clothier-nek. Angliában a clothier mellett kialakult egy másik vállalkozói kategória is a mesterekből, főleg a fésülő-mesterből, aki fésülő-munkásokat és fonókat tar­tott.139 Armentières városa az ilyen folyamat meggátlására több intézkedést hozott. Mindenekelőtt a parasztoknál igyekezett megelőzni a vállalkozói törek­véseket, tiltván, hogy a felvetői és takácsi munkát egyesítsék. Csak az egyiket gyakorolhatták, de nem úgy, hogy a férj az egyik, a feleség a másik mestersé­get űzi.140 Tiltották azt is, hogy kallózók, mészárosok, sapkások, kalaposok posztószövéssel foglalkozzanak, vagy másokat ezzel foglalkoztassanak.141 A takács és felvetőmunkás vállalkozói tevékenységének is elejét vették az ordonnance-ok. Így pl. tiltották, hogy a posztótakács vászonszövésre alkalmas szövőszéket tartson műhelyében.14 2 A felvetőmunkás finom posztót nem szőhe­tett vagy szövethetett saját házában.14 3 Csak 3, gyenge minőségű posztóhoz 128 Uo. N. 42. art. 14. 130 Uo. N. 38. art. 49. 131 Uo. N. 36. art, 36. 1510-ből. 132 Uo. N. 38. art. 27. 133 Uo. N. 38. art. 47. 134 Uo. N. 42. art. 20. 136 Uo. N. 42. art. 27. 136 Uo. N. 42. art, 45. 137 Uo. N. 42. art. 68. 138 Pl. legújabb szintézisében Mousnier egyenesen azokról a flamand kapitalisták­ról beszél, akik Armentièresben és másutt ellensúlyozták az angol könnyűposztó-gyár­tást. Histoire générale des civilisations. IV. 1954. 63. 1. 13" Lipson : A short history... 71.1. 140 H. de Sagher : Recueil de documents. .. H/1. N. 4 art. 50. 1535-bôl. 14iLo. N. 42. art, 23—24. 142 Uo. N. 36. art. 35. 143 Uo. xN. 37. art. 32 1512-ből.

Next

/
Thumbnails
Contents