Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
250 WITTMAN TIBOlt voulenté") és saját hasznukra („pour leur prouffit"). Áruikat idegeneknek adják el, ami nemcsak Ypres, hanem a posztókészítéssel foglalkozó kisebb városoknak (Bailleul, Cassel, Roulers, Comines, Menin, Messines, Warneton stb.) érdekeit is sérti, mivel földművelőiket vonzza a falusi ipar, és földjeiket idegeneknek kell megművelni. Ezért büntetik a falusi szövést, illetve ezt erősen korlátozzák, megszaíbva a szövőszékek számát (a legtöbbet, 6-ot Niemvkerke tarthat). Ezeken is kizárólag a 10 posztókészítési joggal rendelkező helység gyapjúját dolgozhatják fel, megszabott nagyságban, minőségben.71 A következő években a privilégium alapján Ypres számos büntetést, száműzetést foganatosított a falusi iparosok ellen.7 2 A francia király is Ypres mellé állt, és 1443-as, a párizsi parlament tanácsaihoz intézett parancsában kifejti, hogy Ypres elszegényedésének megakadályozása külpolitikai érdek, minthogy a város az angolokhoz közel van. Tűrhetetlennek minősíti azt az eljárást, hogy a falvak úgy adják el áruikat a szabad vásárokon, mintha Ypresben készültek volna.7 3 Ámde a falvak egy részének, Neuve-Église, Nieppe és Eeckehelységeknek támogatójuk akadt a földesúrban, akivel együtt fellebbezést nyújtottak be a párizsi parlamenthez Ypres privilégiuma, eljárása ellen.74 Hosszú pereskedés kezdődött, és Ypres csak 1483-ban nyert kedvező ítéletet XI. Lajos francia királytól. Ámde az új privilégium végrehajtása nem ment könnyen. Mindjárt, amikor kihirdették Neuve-Église-ben, és a munkaeszközöket el akarták venni az itteni iparosoktól, többen botokkal, fegyverekkel támadtak a hatóság képviselőjére, aki alig menekült meg.7 5 Flandria rendei is hiába tiltották meg az itteni posztógyártást, Gand magistratusa is hiába utasította Neuve-Église-t a megkezdett posztók befejezésére, műhelyei kiürítésére.7 6 A következő 1484-es évben a rendek („Flandria Három Tagja") újra maga elé idézte a falut, mivel nem engedelmeskedett rendeleteinek, sőt Neuve-Église 4 polgárát el is kellett ítélni, mert más falubelieket Ypres privilégiumának megsértésére bujtogatott.77 A földesúr valószínűleg ott állt az ellenállás mögött, már az előző évben működési engedélyt kért két kallózó parasztja számára, minthogy azok e munka hasznából fizetik neki a ház-cenzust.7 8 1484-ben a földesúr előtt ideiglenes megegyezés jött létre a falu posztósai és Ypres magistratusa között.7 9 Ennek sem lett foganatja, a rendeknek újabb büntető Ítéleteket kellett hozniok Neuve-Église-i polgárok felett. 1485. január 12-én Ypres terjesztett elő kiegyezési javaslatot, tekintettel a falu földesurára, aki nagy szolgálatokat tehet a városnak („aians consideracion qu'il peult faire grans plaisirs a icelle ville"). A falu az ismert korlátozásokat betartja, az elkobzott árukban a fejedelem és a földesúr osztozik. Ha a posztó ára emelkednék, Neuve-Église hatósága Ypreshez fordulhat, és a város Courtrai, Menin, Armentières kereskedőinek bevonásával megállapítja az árakat, az olcsóbb minőségű ypresi posztó ára alatt.80 Amint kitűnik, Ypres egy-71 Uo. 3—7. 1. 72 Uo. 7—14. 1. 73 Uo. 18—19. 1. 74 Uo. 22—24. 1. 75 Uo. 28—32. 1. 76 Uo. 54—56. 1. 1483. júl. 11., júl. 10., aug. 9. 77 Uo: 58—60. 1. 78 Uo. 57. 1. 79 Uo. 60—61. 1. 80 Uo. 63—65. 1.
