Századok – 1961
Tanulmányok - Wittman Tibor: A flamand posztóipar tőkés lehetőségei a manufaktúra-korszak küszöbén 236
A FLAMAND POSZTÓII'AIl TŐKÉS LEHETŐSÉGEI 243 A három kategória közül a drapier a legbonyolultabb. Ennek oka a réteg fokozódó differenciálódásában rejlik. Nemcsak vállalkozói törekvéseit korlátozták a városi magistratusok előírásai, hanem ugyanakkor azt is tiltották, hogy lesüllyedő elemei takácsok és más munkások munkáját elvállalhassák, vagy hogy inasként működhessenek. Ugyanis nemcsak a kifejezett kézműves elemeket, hanem a szegényebb drapier-ket is igyekeztek foglalkoztatás útján alárendelni maguknak azok a vállalkozók, akik a gazdagabb drapier-kkel együtt feltűntek az egyes nagyvárosokban, inkább mint kivételek : az upsetter Ypresben, piecheteur Arrasban, plainfaiseur Gandban.37 Ámde ezen elemek . törekvései a nagyvárosokban eleve sikertelenségre voltak ítélve. Hasonlóan egyes uzsorások vagy külföldi kereskedők sem voltak képesek szélesebben és tartósan a vállalkozói pénztőke uralma alá rendelni a posztóipart, melynek a nagyvárosokban kialakult szervezete formájában bizonyos tőkés vonásokat mutatott, éppen a drapier szerepével, de valójában olyan zárt egységet alkotott, melyen nem lehetett rést nyitni a tőkének. A „jó városok" posztóiparának fejlődési görbéje követte ezek általános hanyatlási vonalát. A megmerevedett céholigarchia a partikuláris érdekek védelmében, a régi hagyományok és privilégiumok kultuszával szállt szembe a burgundi hercegeknek a piaci egységet elősegítő központosításával. Ugyanakkor véres küzdelmeket vívott egymással, város város ellen. Az 1437-es brugesi, 1448—53-as gandi felkelés, Bruges és Habsburg Miksa harca 1488-ban, végül az 1539—40-es gandi felkelés már a nagyvárosok gazdasági hanyatlásának termékei is voltak. E harcok tömegeit azok a lesüllyedt, elszegényedett elemek alkották, melyek a legnagyobb kárt szenvedték a feudalizmusnak a nagyvárosokban való konzerválódásától.38 dliií-íí* "cít-A hanyatlás talaján bekövetkezett pauperizáíódás nem kerülte el a céhmesterek jelentős részét sem. A termelés kibővítését akadályozó céhszabályok . már a XV. században megérlelték a réteg gazdasági válságát. Ypres-ben a mester nem dolgozhatott kettőnél több szövőszéken, csak "egy inast alkalmazhatott, első évben azt sem dolgoztathatta. A munka egyes fázisait szigorú és aprólékos megszabásoknak és ellenőrzésnek vetették alá: pl. a hibás felvetést, rossz minőségű láncfonál alkalmazását, a posztó hosszú vagy rövid méretezését, szegélyezését stb. büntették.39 A céhmonopóliumok negatív hatásai a válság többi tényezőivel együtt azt eredményezték, hogy a posztóipar nem tudta foglalkoztatni az eddigi munkaerőmennyiséget, óriási kivándorlás és a népesség apadása következett be. Különösen Ypres érezte meg ennek a hatását, mert itt nem működött olyan ellensúlyozó tényező, mint a bankártevékenység Brugesben vagy a gabonakereskedelem Gandban. A város lakossága az 1412—1491 közötti időben 10 736-ról 7626-ra csökkent, 1486-ban a lakosok 1/3-a koldulásból tartotta fenn magát.4 0 A szövőszékek számának csökkenéséről a következő adatok 37 Uo. N. 909. Octrois de bourgebisie... 1363—64—65—67—71-ből (803—805.1.). 1368-ból egy olyan drapier-ről is szó van, akinek inasként való működésót tiltják! Az egyes XIV. századi vállalkozói típusokra Werveke : de koopman-ondernemer. .. 20—23. 1. A drapier kérdésére még más vonatkozásban visszatérünk. 38 A néptömegek helyzetére: A. H. Чистозвонов: Гентское восстание. 1. fejezet, főleg 65—66. 1. Uő.: Нидерландская буржуазная революция XVI. века. Мосва. 1958. 1. fej., История средних веков. Том II. Москва. 1954. 176—177. 1. 39 Des Магег, H. de Sagher : Comptes de la ville d'Ypres de 1267 à 1329. I. alapján Espinas—Pirenne: Recueil de documents, 3. köt. 442—443. 1. 40 H. Pirenne : Histoire de Belgique. II. 425. 1. 2*
