Századok – 1961
Tanulmányok - Orosz István lásd Szabó István - Pach Zsigmond Pál: A XV–XVIII. századi agrárfejlődés egyes kérdései a stockholmi történészkongresszuson 225
234 РАСЫ ZSIGMOND PÁL pen ilyen irányt, a mezőgazdasági nagyüzem kialakulásának földesúri irányát kellett vennie. A városi-polgári fejlődésnek viszonylag alacsonyabb színvonala, ebből folyóan az osztál harc jellegzetességei — nem utolsó sorban az a kérdés, hogy a paraszti osztályharc mennyiben támaszkodhatott ez országokban városi rétegek szövetségére —, a feudális rendek viszonylag nagyobb ereje Nyugat-Európához képest: ebben a szemléletben már nemcsak következménye, velejárója volt а второе издание крепостничества kifejlődésének, hanem bizonyos fokig — hangsúlyozom : bizonyos fokig, az elmaradásnak még jóval kisebb, minőségbe még át nem csapó mértékével — bizonyos fokig már előzménye, előfeltétele is. Ez a probléma hatotta át, ilyen problémaállítás jellemezte a két magyar korreferátumot is: így Makkai Lászlóét, aki bár az újkori szekciónak egy másik, a harmincéves háborúval kapcsolatos vitaülésén adott elő a Habsburg-abszolutizmus szociális bázisának kialakulásáról, szükségképpen nagy figyelmet fordított a második jobbágyság kérdésére a Habsburg-monarchia országaiban, és a magam korreferátumát, amelyben a magyarországi agrárfejlődés JLV—XVII. századi szakaszát a korabeli angliaival és franciaországival konfrontálva, kíséreltem meg felvázolni a nyugat-európaitól való elkanyarodás folyamatának főbb mozzanatait. Az említett referátum és korreferátumok részletes taglalásába ez alkalommal nem bocsátkozhatom. Ezt részben szükségtelenné is teszi, hogy ezek az anyagok vagy már megjelentek nyomtatásban, vagy a közeljövőben megjelennek. Engedjék meg, hogy ezekkel kapcsolatban csupán három tény kiemelésére szorítkozzam. Az első: a marxista felszólalók egyöntetűen aláhúzták a széles nemzetközi látókör, az egyetemes történeti perspektíva nélkülözhetetlen voltát, mégpedig nemcsak általánosságban, illetőleg nemcsak annyiban, hogy egy adott ország gazdasági fejlődése nem érthető meg a nemzetközi összefüggésekbe való beleágyazás nélkül, hanem — többek között — annyiban is, hogy kifejezetten szót emeltek az összehasonlító történeti vizsgálat szükségessége, az összehasonlító módszer alkalmazása mellett. Golobuckij kievi professzor korreferátumának már címe is kifejezte ezt az igényt: ,,A kapitalizmus nyugat-európai és kelet-európai keletkezésének összehasonlító történeti interpretációja". Lavrovszkij moszkvai professzor — а XVI—XVIII. századbeli angliai agrárfejlődés specialistája; itthon főleg a Voproszi Isztorii 1958. évfolyamában közzétett, az eredeti tőkefelhalmozás kérdésével foglalkozó polemikus cikkéből ismerik — korreferátumomhoz kapcsolódó és azzal egyébként teljes egyetértését nyilvánító hozzászólása során az összehasonlító módszerben jelölte meg a további előrehaladás egyik fő eszközét. Mondanom sem kell persze: nem akármiféle összehasonlító történeti vizsgálatról, hanem marxista összehasonlító módszerről van szó. Lám, Lütge professzor is összehasonlító módszert kívánt alkalmazni, az összehasonlító kutatás igényével lépett fel, előadása a,.Vergleichende Untersuchungen" büszke címet viselte. De az összehasonlítás Lütgeféle módon, a burzsoá történetírás módján, mint láttuk, meddőnek bizonyult. A második tény, amelyet ki kell emelnem, a marxista felszólalók egymásközti vitája az újkori szekció ülésén. Mert nem volt hiány közöttünk vitában, olykor szenvedélytől nem^ is mentes vitában! Helyes és jó dolog ez még a stockholmi porondon is! És miről folyt vita? Elsősorban Klíma és Macűrek professzorok ama felfogása körül, amelyet már referátumuk címében is kifejeztek: ,,A feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet Közép-Európában a XVI—XVIII. században". Lavrovszkij, Heitz, az ugyancsak NDK-beli Hans