Századok – 1961

Krónika - Beszámoló kandidátusi disszertációk vitáiról - 215

KRÓNIKA 219 2 Qalántai József: Egyház és politika. A katolikus egyház politikai szerepe Magyarországon 1914-1918-ban c. kandidátusi disszertációjában e fontos probléma legfőbb kérdéseivel foglalkozik a katolikus egyház vonatkozásában. A disszertáció egyes részletei ugyan tart almaznak más egyházakra vonatkozó anyagokat is. de a feldolgozás túlnyomó részében a legfontosabb — mert a lakosság legnagyobb tömegeit befolyásoló, a legnagyobb anyagi és politikai erővel rendelkező — egyház politikai tevékenységének vizsgálatát nyújtja. Az első fejezet — bevezetőként — a katolikus egyháznak a dualizmus rendszerében betöltött haladásellenes, a dualizmus fenntartására, a liberalizmus térhódításának korlátozására, a nemzetiségi elnyomás biztosítására irányuló szerepét vázolja. A második fejezet a klerikális politikai szervezkedés kezdeteit, területeit, hatékonyságát vizsgálja a háború előtt. Megállapítja, hogy 1914 előtt nem sikerült egységes és nagyobb tömeget megmozgató klerikális politikai szervezkedét kialakítani, aminek oka elsősorban az volt, hogy mind az agrárius érdekeket védő, s 1905 — 6-ban ellenzéki jelszavakat hangoztató Katolikus Néppárt, mind a Prohászka Ottokár vezetésével kibontakozó keresztényszocialista irányzat — melynek egyébként a tűzzel nem szívesen játszó püspöki kar jó része is ellenzéke volt — a tömegek előtt hamar lelepleződött. A disszertáció harmadik fejezete megállapít ja, hogy a kirobbanó háború imperialista célkitűzéseit a magyar klérus is támogatta. A háborúba való belenyugvást hirdette, agitált a háború anyagi támogatása érdekében stb. Ugyanekkor közvetlenül is — missziói, misszionáriusai révén — támogatta a központi hatalma k közeikelet i törekvéseit. A magyarországi belső nehézségek leküzdésére pedig a Néppárt a „hősök választójogát", a klérus pedig egy „birtokreform" megvalósítását szorgalmazta. Bizonyos fokú fordulatra a klerikális szervezetek politikájában 1916 után került sor. A háború támogatása mellett most nagyobb mértékben kerültek előtérbe a pacifista irányzatok, az imperialista békekötési kísérletek támogatása, ami együttjárt a Tisza-kormánnyal szembeni ellenzékiség növekedésével (1916 szeptemberében a Néppárt is támadást indított a Tisza-kormány ellen), noha a püspöki kar ezt nem nézte jó szemmel. 1917 februárja után, a megélénkülő forradalmi hullám hatására a keresztényszocialista szervezkedés is nagyobb mértékben állt sorompóba a forradalmi mozgalmak ellen. A Tisza-kormány bukása utáni helyzetben. 1917 nyarán, mikor a Néppárt tárcához jutott s a kormány választójogi reformot, szociális reformokat ígért, megindult a közeledés a Néppárt és a keresztényszocialista irányzat között. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására Magyarországon is megsokszorozódó erővel fellépő munkásmozgalom, a forradalom érlelődése bizonyos változást hozott az egyházi politikában is. A püspöki kar ismét az erős kéz politikája mellett lépett fel, s nem kis szerepet játszott az 1918 januári sztrájk utáni fordulatban: a kormányzati politikának az erőszakos módszerekhez való visszatérésében. Február 3-án egyesült a keresztény szocialista mozgalom a Néppárttal (Keresztény Szociális Néppárt), az új párt pedig belépett az új kormányba s koncentrált szervezkedésbe kezdett a haladó erők ellen. Ezzel a folyamattal párhuzamosan a korábban - a demokratikus átalakulástól félve, óvintézkedésként megindított — autonómia-mozgalmat is levették a napirendről, s a főpapság a háború alatt anyagilag mindinkább leromló lelkészség szervezkedései ellen is fellépett. A háború végéig sikerült is meggátolnia az alsópapság önálló szervezeteinek létrehozását. Az egyházi szervezkedés azonban nem állhatta út ját a forradalom kirobbanásának. Galántai József disszertációjával kapcsolatban az opponensek, Mérei Gyula és Sándor Vilmos kiemelték, hogy dicséretes kezdeményezésről van szó, a munka szorgalmas anyaggyűjtés eredménye, s jelenlegi formá jában is bővíti a témára vonatkozó ismereteinket. Szerző témáját igyekezett beágyazni az általános történet eseményeibe, s több ponton új megállapításokat is tesz, pl. a világháború utolsó évének politikai történetét illetően. Mérei Gyula azonban hangsúlyozta azt is, hogy a munkának számos, a kezdő történészeknél, még kiforratlan tudósoknál igen gyakran felbukkanó hibája is van. így — a stílus problémái mellett — mindkét opponens elsőnek azt emelte ki. hogy az általános történeti keret indokolatlanul nagy, számos esetben—mint Mérei Gyula mondotta — „kissé iskolásán, tankönyvszerűen, sőt bizonyos fokig dogmatikusan hat". A munka tulajdonképpeni tárgyát, a világháború időszakát tárgyaló fejezeteknél is túl széles a háttér megrajzolása, s ez elnyomja magát a témát. Szerző ezzel szemben arra hivatkozott, hogy e részekben jó részt eddig nem ismert tények illetve összefüggések bemutatásáról van szó. Mérei Gyula opponens vetette fel, hogy a tanulmány — noha az általános kereteket jócskán túlméretezi - bizonyos fokig provinciális leegyszerűsítéseket is tartalmaz.