Századok – 1961

Történeti irodalom - Budapest munkásmozgalma 1919–1945. Bibliográfia (Ism. Niederhauser Emil) 203

182 TÖRTÉNETI IRODALOM 203 lett. hogy maradjon. Ilyen elvi álláspont mellett, a forradalom továbbvitelének, valamint a parasztkérdés radikális megoldásának kérdésében tanúsított ilyen ingadozó, visszakozó magatartás mellett a meggyőzés és kibékítés politikája nem mehetett túl bizonyos általános liberális szólamokon és ígéreteken, Szemere és az egész Batthyány-kormány nemzetiségi politikáját azonban csak akkor helyezhetjük igazán reális megvilágításba és értékelhetjük valóban helyesen, ha majd teljesen tisztázzuk a baloldali ellenzék nemzetiségi politikáját is, s módunkban lesz a kormánypolitikát egyrészt a forradalmiság kérdésében következetesebb radikális bírálat mérlegén lemérni, másrészt a baloldal türelmetlenebb nacionalizmusával összehasonlítani. A tanulmány második fele sorra veszi Szemerének az egyes nemzetiségek mozgalmaival szemben tanúsított magatartását, s rámutat arra a fontos és történetírásukban eddig még nem eléggé hangsúlyozott körülményre, hogy magyar részről lényegesen eltérő álláspontot foglaltak el a különféle nemzetiségekkel kapcsolatban. A horvát kérdés eltérő kezelésére már a korábbi tanulmányok is rámutattak. Both Ödön felismerte — és véleményünk szerint helyesen magyarázta — a szlovákok és románok irányában tanúsított politika sajátos vonásait is, ami abban nyilvánult meg, hogy míg a horvátokkal és románokkal szemben Szemere a végsőkig igyekezett vinni a meggyőzés és a békés megnyerés politikáját, addig a szerbek és a szlovákok felé elsősorban az erőpolitikát alkalmazta. Szerencsésnek tarthatjuk Szemere két eddig kevéssé ismert nemzetiségi vonatkozású törvénytervezetének — a horvát és a határőrvidéki törvénytervezetnek — a teljes szövegében való közzétételét is. A jelen tanulmány után fokozott érdeklődéssel várjuk a szerző ígért nagyobb Szemere-monográfiáját, amely remélhetőleg j lentős lépéssel fog hozzájárulni 1848 és 1849 még nyitott kérdéseinek végleges megoldásához. KATUS LÁSZLÓ BUDAPEST MUNKÁSMOZGALMA 1919-1945 Bibliográfia. Szerk. Zoltán József. I—III. köt. (Budapest, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár. 1959. 1098 1. 58 tb.) A budapesti munkásmozgalom története a Tanácsköztársaság bukása és a fel sza badulás közti időszakban nemcsak a főváros, hanem az egész ország történetének egyik -legfontosabb része. Az új marxista magyar történetírás megtisztelő és hálás feladata a korszak munkásmozgalmi történetének alapos, elmélyült feldolgozása. Ehhez a — sajnos eddig nem a kellő mértékben teljesített — feladathoz nyújt most igen hasznos segédeszközt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapesti Gyűjteményének munkaközössége. A történeti feldolgozások és a korabeli sajtóanyag széleskörű feltárása alapján állították össze a budapesti munkásmozgalom Ilorthy-korszakbeli történetének bibliográfiáját. A bibliográfia eleve megszabott korlátai nem tették lehetővé, hogy a korszak teljes sajtóanyagát dolgozzák fel, így a gyűjtést elsősorban a KMP ós a befolyása alatt álló szervezetek, ill. a Szociáldemokrata Párt sajtótermékeire kellett korlátozni. A legfontosabb anyagot azonban ezzel sikerült megfogni. A címszavakat a kötet eléggé részletes szakrendszerben tárja fel az olvasó előtt. A szakrendszer egyes csoportjain belül először az általános munkákat közlik, azután pedig a tárgyalt esemény időrendjében helyezik el a cédulákat. Ahol jelentős az anyag, ott periódusokra osztották (1919 — 1924,' 1924—1929, 1929—1939, 1939 — 1945). Az I. kötetben a bibliográfiák ós az általános munkák felsorolása után nagy anyagot kapunk a munkásosztály helyzetére, gazdasági viszonyaira, a munkaidőre, a munkabérekre vonatkozólag. sok cikk foglalkozik a munkanélküliség kérdésével, a nőmunkások helyzetével stb. A következő fejezet a Kommunisták Magyarországi Pártja és a befolyása alatt álló mozgalmak anyagát tartalmazza, majd az ifjúmunkások mozgalmaira, a KIMSZ-re, a pionírokra, a gyermekbarát-egyesületekre vonatkozó címszavak kerülnek sorra. Ugyancsak külön fejezet tárgyalja a Szociáldemokrata Párt tevékenységét, a forradalmi és a reformista sajtó történetét. Renditívül tanulságos a politikai elnyomás különböző formáit és módszereit tárgyaló fejezet. Ezt követi az általános jellegű forradalmi megmozdulásokat, tüntetéseket, gyűléseket ismertető, végül a nemzetközi munkásszolidaritás dokumentuméit bemutató fejezet.