Századok – 1961

Történeti irodalom - Dokumenty k baníckemu povstaniu na Slovensku (1525–1526) (Ism. Heckenast Gusztáv) 184

186 TÖHTÉ-N'ETI IRODALOM történetével. Fennmaradt például Besztercebánya városának előterjesztése a királyi biztosok tájékoztatására (I. rész, 72. szám), s a nádor számára tett javaslataik (I. rész, 82. szám), amelyek az ismeretes nádori itéletlevél megfogalmazásához alapul szolgáltak; a nádori bíróság által kihallgatott tanúk névjegyzéke (I. rész, 76. szám); a besztercebányai bányászoknak a nádorhoz intézett panaszos felterjesztése (I. rész, 83. szám) — a selmeci és hodrusi bányamunkások ismeretes kérvényének párja stb. A bányászok körében a nádor pártatlanságával kapcsolatosan elterjedt illúziók jellemző dokumentuma a körmöcbányaiaknak a selmeci és hodrusi bányászokhoz írott április 6-i levele (I. rész, 80. szám), s a bányászok véres Ítélkezés utáni következetes helytállásának szép emléke a besztercebányaiaknak ugyancsak a selmeciekkez és hodrusiakhoz intézett levele arról, hogy a nádor megbukott és földönfutóvá lett, ezért tartsanak ki egymás oldalán, s irtsák ki soraikból az árulókat (I. rész, 94. szám). Űj adalékokat kapunk az 1626 augusztusi felkelés történetéhez is. Ennek előjelei már július közepén mutatkoztak (I. rész, 108. szám), s hogy a Fuggerek faktorainak is közük volt a felkeléshez, azt az a sokat sejtető tény igazolja, hogy Ploss János szeptember 7-i levelében kijelenti, nem tud a bányászok ügyében tanúskodni (I. rész, 129. szám). Közli Ratkos a felkelés ügyében augusztus közepén lefolyt vizsgálat eddig ismeretlen kérdőpontjait (I. rész, 119. szám), s Besztercebánya városának a királyhoz föltorjesztett panasziratát a bányászok okozta károkról (1. rész, 120. szám). A bányászmozgalom utórezgéseire vonatkozólag közzéteszi Ratkos a Morvaországba menekült felkelőkkel kapcsolatos városi levelezést (I. rész, 127—129., 136—140., 142., 144. és 147. szám), a bujdosó felkelők kinyomozására vonatkozó iratokat (I. rész, 146.. 148—162. és 166—157. szám), valamint az újabb felkelések előkészítéséről szóló adatokat (I. rész, 150. és 157. szám). Az 1525—1526. évi bányászfelkelés történetére vonatkozó iratok után, a forráskiadvány II. részében, a bányavárosok gazdasági és társadalmi viszonyait ismertető dokumentumok következnek, adójegyzékek, a Fugger-Thurzó vállalat elkobzásával és visszaadásával kapcsolatos leltárak, a réztermelésre és rézkereskedelemre vonatkozó kimutatások, munkabérfizetési jegyzékek, Besztercebánya, Körmöcbánya és Selmecbánya 1526. évi városi számadáskönyvei stb., végül a III. részben Ratkos újra kiadja Dernschwam János ismeretes emlékiratát. A Ratkos dokumentumkötetében közzétett anyag e rövid áttekintése is mutatja, milyen gazdag és értékes források váltak most hozzáférhet ővé a középkorral foglalkozó szlovák és magyar történetírás számára. Ennek a nagyjelentőségű forrásanyagnak a birtokában lehetségessé válik az 1525—1626. évi bányászmozgalom történetének az eddigi feldolgozásoknál lényegesen szélesebben és jobban megalapozott, a történeti erők küzdelmének, az osztályharcnak a maga teljes bonyolultságában való ábrázolása. Ez Peter Ratkos forrásgyűjtésének maradandó érdeme. Ugyanekkor sajnos meg kell állapítanunk azt is, hogy Peter Ratkos ez értékes forrásanyag közzététele során archeográfiaí és filológiai szempontból nem minden ponton tudta kielégíteni a jogos követelményeket. Első kifogásunk a forrásanyag teljességét érinti. Nyilvánvaló, hogy minden forráskiadványnál csak a relatív teljességet lehet számonkérni, azt, hogy legalább az irodalomban ismert iratok ki ne maradjanak. Ratkos törekszik is a teljességre, ezzel magyarázható pl. a teljes Dernschwam-emlékirat újraközlése, s ezért adja ki újból teljes szövegben a Wenzel-féle Okmánytár (Tört. Tár, 1882 — 1883) legtöbb darabját — de nem mind! így marad ki Fugger Jakab 1525. november 11-i levele krakkói faktorához, Hegel Györgyhöz, amelyben arról ír, hogy milyen intézkedésekre készül a brsztcrcebányai rézbányák visszaszerzése és a magyar királyi bányagazdálkodás bojkottja érdekében, s mellesleg megemlékezik Behem Bernát kamaragrófi tevékenységéről is (Tört. Tár, 1882. évf. 153—156. 1.). Ezenkívül kimaradt a kötetből több, az irodalomban idézett vagy a Ratkos által átnézett levéltári állagokban megtalálható oklevél. Ezek: Mária királyné 1526. augusztus 10-i parancsa Selmecbányához az új pénz árfolyamának kihirdetéséről és megtartásáról (OL, Selmecbánya lt., H. 875.), Mária királyné 1525. augusztus 30-i rendelete Selmecbányához, hogy a városi tanács tegyen jelentést a bányavárosok körmöci összejöveteléről (ÓL, Selmecbánya lt., I. 159.), amely összejövetelről ez egy adaton kívül semmit nem tudunk, de — időpontját tekintve — feltehető, hogy a kibontakozó bányászmozgalom elleni egységes fellépésről is tárgyalhattak; Werbőczy István 1526. április 8-i oklevele arról, hogy 150 forint kölcsönt vesz fel Hájny Mátyás zólyomi várnagytól (OL, DL. 24 277 — a belőle levonható tanulságok: Századok. 1952. évf. 385—386."l.); П. Lajos király 1526. július 17-i oklevele, amelyben — tekintebe véve a selmeciek Ínségét és szegénységét — egy évi moratóriumot engedélyez hitelezőikkel szemben (OL. Selmecbánya lt. I. 166.). Nem terjesztette ki Ratkos anyaggyűjtését azokra a morva-