Századok – 1961

Történeti irodalom - A. L. RÉTTEL: Az 1860-70-es évek orosz közgazdagási gondokodása és a marxizmus (Ism. Niederhauser Emil) 182

182 TÖRTÉNETI IRODALOM 183 részletesen, az egykorú sajtóanyagig lehatolva világítsa meg és ugyanakkor a korabeli oroszországi gazdasági, társadalmi és ideológiai fejlődés egészébe állítsa be. Ennek megfelelően a könyv első fejezete összefoglaló képet nyújt Oroszország gazdasági és társadalmi fejlődéséről a XIX. század első felében, ill. a jobbágyfelszabadítás utáni első két évtizedben. Bár a munka tárgyalásának súlypont ja éppen erre a két évtizedre esik, a szerző mégis részletesen (kissé talán túl részletesen) beszél az 1861 előtti helyzetről is, hogy a korai kapitalista fejlődés problémái annál érthetőbbek legyenek. Tekintettel arra, hogy a szovjet történetírás a feudalizmusról a kapitalizmusra való átmenet oroszországi menetét már eddig számos összefoglaló és részletmunkában tisztázta, a szerző itt megelégedhetett volna az eredmények tömör összefoglalásával, és az 1861 előtti helyzet részletesebb elemzése helyett inkább az 1860—70-es évek társadalmi szerkezetével kellett volna foglalkoznia. A parasztság mozgalmairól és a kialakuló nagyipari proletariátus helyzetéről a szerző sok adatot sorol fel, de az uralkodó osztályok és az értelmiség mélyrt hatóbb társadalmi vizsgálata hiányzik a könyvből, holott csak ez teremthetné meg a szerves összefüggést az általános gazdasági kép és a társadalmi gondolkodás főbb irányzatainak a felvázolása közt. Ez ugyanis a következő, elég hosszú fejezet feladata. Reuel esszére emlékeztető, lényegében igen sikerült, kereken megfogalmazott képeket ad a század derekának különböző oroszországi eszmei irányzatairól és ezeknek fő képviselőiről. Belinszkij, mint az orosz forradalmi demokratizmus megalapítója és a Petrasevszkij kör tagjainak ideológiája után elég hosszan ismerteti Herzen működését, az orosz szocializmusról és a parasztkérdésről vallott nézeteit. A szerző erősen hangsúlyozza világnézetének egyértelműen haladó vonásait, és ezzel mintha egy árnyalattal még pozitivabbnak mutatná be alakját, mint ahogy azt eddig a szovjet történeti irodalom tette. Különösen részletes és igen meleg színekkel megrajzolt portrét kapunk Csernisevszkijről, mint az 1860-as évek orosz közgazdasági gondolkodásának legnagyobb alakjáról. A szerző bemutatja közgazdasági nézeteit, a kapitalizmusról és a polgári közgazdaságtanról kifejtett bírálatát, és minden téren igyekszik hangsúlyozni, mennyire megközelítette már felfogásában Marx és Engels tanítását. Míg akár Ilorzennel, akár a petrasevistákkal kapcsolatban Reuel mindig kimutatta, hol és mennyire térnek el a marxista elmélettől, ill. pontosabban milyen kérdésekben maradtak el ettől az elmélettől, Csernisevszkij esetében ezek a különbségek, amelyekre legfeljebb egy-két mondat utal, erősen elmosódnak, és az olvasó már-már hajlandó volna Csernisevszkijt marxistaként elkönyvelni, hiszen a szerző oly sok ponton mutatja ki majdnem teljes egyezését Marx nézeteivel. De Csernisevszkij ily módon való tárgyalása nyilván nem ad teljesen helyes és elfogadható képet a nagy orosz forradalmi demokratáról, aki a paraszt ok, s nem a munkások forradalmában hitt, utópikus szocialista volt. Az orosz liberalizmus és a korai forradalmi, ill. az 1880-as években már liberális narodnyik mozgalom ideológiájának bemutatása jól sikerült. A fejezet végén Reuel azt világítja meg, hogyan tárgyalta a korabeli orosz sajtó a munkáskérdést. Ez a két fejezet a könyvnek majdnem a felét teszi ki. A második, valamivel nagyobb fele hét fejezetre osztva Marx munkásságának oroszországi visszhangját és munkáinak, elsősorban ,,A tőké"-nek oroszországi elterjedését, orosz fordításának történetét vizsgálja. Mig az első két fejezetben a szerző inkább összképet igyekezett adni az eddigi irodalom alapján, ebben a részben már saját részletkutatásainak az eredményeire támaszkodik. Megállapítása szerint az 1840—60-as években az orosz értelmiség körében már ismeretessé vált Marx és Engels munkássága, különösen Engelsnek az angol munkásosztály helyzeti ről írt könyvét emlegette sokat a korabeli orosz sajtó.,, A tőke" I. kötetének megjelenése különösen erős visszhangot váltott ki Oroszországban, hiszen az ország éppen ekkor indult meg a tőkés fejlődés útján, ennek perspektívái, lehetőségei mindennapos heves viták tárgyát képezték, Marx hatalmas munkája tehát a korabeli Oroszország sorsdönt ő, égető kérdéseire hozott feleletet. Ez a magyarázata annak is, hogy már olyan korán kezdtek foglalkozni a munka orosz fordításának gondolatával, a narodnyik German Lopatyin kezdte meg (bár korábban már Bakunyin is hozzálátott a fodításhoz), s aztán N. F. Danyielszon fejezte be a munkát. Az I. kötet 1872-ben jelent meg, a cári cenzor, bár aggasztónak találta a munka szocialista tendenciáit, mégis megengedte kiadását, tekintettel a munka szigorúan tudományos jellegére és arra, hogy alkalmasint úgyis kevesen olvassák majd el. Ebben azonban a cenzor erősen tévedett, mert Marx munkáját nagyon is sokan olvasták, és még éles kritikusai is elismerték a német tudományos munkák szokványos formájától élesen elütő sajátosságait, előnyeit. A bírálók a korabeli vulgáris közgazdaságtan lapos érveivel szálltak szembe Marx könyvével. Sokan csak egyes részletkérdéseket méltattak, Marxban a gyári törvényhozás szószólóját akarták meglátni. Az egész munka forradalmi lényege mellett még azok is értetlenül haladtak el, akik egyébként