Századok – 1961

Közlemények - Politisz; Janisz: Az osztályok szerepe az 1821. évi görög nemzeti felkelésben 118

132 JANISZ POLIÏISZ Etairia" (Baráti Társaság) — alakult Odesszában. Ez újból megkezdte és ezúttal sikeresen végigvitte a felkelés megszervezésének művét. A „Filiki Etairia" kiskereskedőkből, kézművesekből, kereskedelmi alkalmazottakból, egyszóval „kisemberekből" állott, s lényegében Bigasz tanításait követte. A társaság igen aktív ós elszánt vezetőinek sikerült sok hívet toborozni a külföldön és a török államban élő görögök között. Tárgyaltak Karagvorgyevieesel egy ugyanabban az időben megindítandó szerb felkelésről, együttműködtek a szerb, bolgár és vlaeh vetezőkkel. 1817-ben a „Filiki Etairia," döntő lépést tett a felkelés felé, amennyiben megnyerte a számottevő klephtisz-vezetök csatlakozását. A demokratikus és forradalmi burzsoázia ily módon biztosította a parasztság fegyveres részvételét a megindítandó akcióban, mégpedig a saját vezetése alatt. A döntő pillanatban azonban a mozgalom irányítása más kézbe ment át. A „Filiki" őszinte hazafiai abban a törekvésükben, hogy befolyásos személyeket megnyerjenek a mozgalomnak, konzeratívabb elemek javára félrehúzódtak. A felkelés kitörésekor a mozgalom kezdeményezői kevés kivétellel háttérbe szorultak, a kis- és középpolgárság képviselőit más társadalmi erők kirekesztették a harc irányításából. A NEMZETI MOZGALMAT ÉS A FELKELÉST BEFOLYÁSOLÓ KÜLSŐ TÉNYEZŐK A görög nemzeti szabadságmozgalmat kedvezően befolyásoló külső tényezők között elsőrendű helyet foglal el az oroszországi befolyás. Mint Nyikita Hruscsov nemrégiben, az Egyesült Államokban élő görögökhöz szólva felidézte, az oroszok többzben harcoltak a görögök oldalán a török zsarnokok ellen. A görög felkelés befejeztekor a Törökországon aratott orosz győzelem ós az a körülmény, hogy az oroszok előrenyomultak egészen Konstantinápoly bejáratáig, vetett véget a törökök vonakodásának, hogy elismerjék a görög állam megalakulását.1

9 A török ügyekbe való orosz beavatkozás messzire nyúlik vissza, s az oroszok már régebben is intéztek közös harcra szólító felhívást a balkán népekhez. Megtalálták I. Péternek egy 1711-ben kibocsátott üzenetét . . . ,,az összes hívőkhöz és metropolitákhoz, akik szeretnek minket, a vajdákhoz, szerdárokhoz, klephtisz-főnökökhöz, parancsnokokhoz és harcosaikhoz (az én kiemelésem — J. P.) és minden keresztényhez . . .", valamennyi balkán néphez (az üzenetben egyenként megnevezve), melyben közös harcra hívja fel őket a hitetlen törökök és zsarnokok ellen. II. Katalin 1766-ban elküldte görög területre Papazoliszt, az orosz hadseregnek egy görög tisztjét, hogy előkészítse a görögök felkelését. Ez ki is tört 1770-ben, az orosz—török háború folyamán, mely két évvel előbb azzal indult meg, hogy egy orosz hajóhad, az Orlov fivérek parancsnoksága alatt, megjelent a Peloponnészosznál. A görögök együtt harcoltak Orlovékkal szárazföldön és tengeren, de az orosz flotta eltávozása után a felkelés vereséget szenvedett. Lambrosz Kaconisz,20

egy másik görög tiszt, az orosz hadseregben felállított förög zászlóalj parancsnoka, néhány évvel később, egy orosz—török háború folyamán, alózharcot indított a török tengeri kereskedelem ellen. (Érdekes adat, hogy az első három hajót, flottájának magvát, a trieszti görög településtől kapta.) Fotakosz, a Filiki Etairia tagja és a felkelés egyik katonai vezetője, visszaemlékezéseiben elbeszéli, hogyan fogadták a török területen élő görögök az orosz—török háborúkat, s általában milyen volt Oroszország szerepe az eseményekben: „Szokás szerint a mise után a görögök összegyűltek a templom udvarán és ott mesélték egymásnak a híreket, s ha valaki tudott valamilyen külföldi hírt a frangoszok (nyugat-európaiak) vagy az oroszok háborújáról a törökök ellen, sóhajtottak és kérték Istent , erősítse Oroszországot, hogy az legyőzhesse a törököt. Ez bátorságot öntött a leigázott görögök lelkébe, akik napról napra arra vártak, hogy egy keresztény király uralkodjék Konstantinápolyban, mégha az orosz is . . . Ha a görögök a frangoszok nyugati országaiba mentek, ott lenézték őket, akár a régi vallási elfogultságok miatt, akár azért, mert a frangoszok nem akarták " Marx ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Ki döntötte el a görög felkelés kimenetelét? Nem a janninai Ali pasa összeesküvései és zendülései, nem a navarinói csata, sem a francia hadsereg Moreában, vagy a londoni konferenciák és határozatok, hanem Gyibics, aki az orosz hadsereg élén a Balkánon át bevonult a Marica völgyébe." (A New York Tribune-ben megjelent 1853. április 21-i cikk. Lásd Gesammelte Schriften von Marx und Engels. Stuttgart 1917. I. köt. 166. 1.) 80

Az orosz hadseregben számos görög származású tiszt szolgált, többek között Alexandrosz Ipszilantisz, a cár szárnysegédje, az 1821-es felkelés parancsnoka, valamint fivére. Dimitriosz. Sok görög volt állami szolgálatban is, többek kőzött .Toannisz Kapodisztriasz, cári külügyminiszter, később az új görög állam első feje.