Századok – 1961

Tanulmányok - Pölöskei Ferenc lásd Szabó István - Puskás A. I.: Adatok Horthy-Magyarország külpolitikájához a második világháború éveiben 83

108 A. I. PUSKÁS területi hódítás, a szentistváni birodalom visszaállítása a hitleri Németország segítségével. Ha pedig Hitler vereséget szenvedne, akkor az országban rendel­kezésre álló erős hadsereg felhasználása egyrészt a Szovjetunió ellen, másrészt a Magyarországon, valamint a szomszéd országokban kibontakozó forradalmi mozgalom ellen. Ezzel magyarázható, hogy amikor Magyarország a Szovjetunió ellen Németország rendelkezésére bocsátotta a II. hadsereget, csak részben teljesí­tette a német követeléseket a háborúban való „totális" részvételt illetőleg. Ribbentrop és Keitel tervei szerint ugyanis 15 hadosztályt kellett volna a szov­jet frontra küldeni és ezen kívül nyolcat megszállási célokra felhasználni. A magyar kormány ezzel szemben 10 hadosztályt (köztük egy páncélosat)145 küldött a keleti frontra, a rendelkezésre álló 28 hadosztályból, 3 dandárból és 27 külön zászlóaljból.14 6 A magyar kormány ezzel egyidejűleg kapcsolatot létesített és diplo­máciai képviselőin keresztül tárgyalásokat kezdett a másik lehetőség esetére is. Ezért Törökországba küldték Szentgyörgyi professzort és Mészárost, akik tárgyalásokat kezdtek az angol—amerikai diplomatákkal megállapodás cél­jából. Ugyanakkor megvitatták azt, hogy megvannak-e egy dunai konföde­ráció létrehozásának a lehetőségei.14 7 Hasonló célt szolgáltak azok a kapcso­latok is, amelyeket a semleges országokban működő magyar diplomaták teremtettek meg. A volt londoni, azelőtti vatikáni magyar követ, Barcza György Rómába utazott és a pápával folytatott tárgyalásokat arról, hogyan lehetne szorosabb kapcsolatokat létrehozni az angol—amerikai diplomatákkal. Utána Barcza hosszú ideig Svájcban tartózkodott „gyógyüdülésen".14 8 Végül is olyan megállapodásra jutottak, amelynek értelmében Magyar­ország kötelezte magát, hogy a háború folyamán nem tüzel az angol—amerikai légierőre. Az utóbbiak viszonzásképpen ígéretet tettek, hogy nem fogják bombázni a magyar városokat és vasúthálózatot.14 9 Horthy, a magyar kormánynak ezt a politikáját jellemezve Emlékira­taiban a következőket írta: „A magyar kapcsolatokat az angolszászok és a németek irányában úgy építettük ki, hogy a Szovjetunió ebből nem húzhatott hasznot."15 0 És ugyanitt hangsúlyozta azt is, hogy ez nem sérthette meg a németeket, mert ők kihasználták a magyar vasútvonalakat és a magyar hadi­ipart.15 1 Ami azt illeti, hogy a németek felhasználták a magyar ipar és mező­gazdaság termékeit, arról ékesen szólnak azok a kereskedelmi megállapodások, amelyeket a magyar népre rákényszerítettek és amelyeket végre is hajtottak. A közös magyar—német repülőgépiparról szóló szerződésben, amelyet a magyar kormány még 1941. május 13-án hagyott jóvá, a német fél pénzügyi kötelezettsége nélkül a kiadások — a szerződés szerint — Magyarországot 145 OL. KÜM. Békeelőkészítő, I. 1 — 12. (B 23. 20. 1.) TM6 IDA f. 323. op. I. d. 65. 1. 52—53. 147 IDA f. 323. op. I., d. 28. 1. 10 — 12. 148 Uo. 13. 1. 149 Horthy Miklós: Emlékirataim. Buenos Aires, 1953. 240. 1. 160 Uo. 151 Uo. Valóságban a magyar közlekedést teljesen a német hadsereg szolgá­latába állították. Egyedül 1943-ban Magyarországon keresztül 13 000 100 tengelyes szerelvény haladt át katonai teherrel. Ezenkívül ugyanezen évben 1,5 millió tonna német teheráru! szállítottak a Dunán (IDA, f. 323. op. I. 4. 34. 1. 17).

Next

/
Thumbnails
Contents