Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 82
86 FÜGEDI ERIK spese"-nek nevezett könyvbe vezették be, amelyben a kiadások már az egyes számlák szerint vannak csoportosítva és a számlákon belül az időrendet követik (ahogyan a naplóból átmásolták őket). Feltehetőleg a bevételeknek is volt ilyen gyűjtője, amely nemmaradt fenn. A kettős könyvelésnek megfelelő tartozik-követel megoszlás természetesen még itt sem található meg, ezt a főkönyv összeállítása során alakították ki. Fennmaradt néhány „Libro di salariati" is. Ezeket a könyveket ugyanúgy nyitották meg, mint a főkönyveket, ugyanúgy jelzetelték is (pl. di salariati 14G94 vagy Salariati 14G94),2 2 A bal- és jobboldal ebben a könyvben is a tartozik-követel jellegnek megfelelően egynemű tételek vezetésére szolgált és annyi számlából állott, ahánv alkalmazott volt. A számla követel oldalán feltüntették az alkalmazott nevét, beosztását, alkalmazásának anyagi feltételeit és kezdő időpontját; a tartozik oldalon pedig dátum szerint vezették be azokat az összegeket, amelyeket az illető alkalmazottnak kifizettek. A libro di salariati vezetésénél ezért nem a polgári év volt a döntő, hanem az alkalmaztatás kezdetétől számított egy év leforgása. Ennélfogva a libro di salariati-ban csaknem annyi évkezdő és évzáró dátum szerepel, amennyi alkalmazottja Ilipolit érseknek volt. Megjegyezzük, hogy ebben a két kötetben megnyilvánul az a törekvés is, hogy az alkalmazottakat ne személy szerint, hanem munkakör szerint vezessék. Ha pl. egy kocsis a szolgálati év közepén lépett ki, akkor számláját a helyébe lépő kocsis nevével folytatták a számla mindkét oldalán, és a számlát csak az év végén zárták le. Az olasz írnokok2 3 által vezetett főkönyvek és egyéb könyvek mellett az érsekség más tisztjei is vezettek számadásokat, közülük hat áll másolatban rendelkezésre. Az 1489. évi számadás a korabeli magyar gyakorlat jellegzetes terméke. A vékony kis füzet ,,Registrum super distributionem vinorum Anno Domini 1489" címet viseli és három részre oszlik. Az elsőben a bor mennyiségi (hordónkénti) elszámolása található, a második az eladott borért behajtott bevételeket tartalmazza Introitus pecuniarum címen, a harmadik a felmerült készpénzkiadásokat sorolja fel Exitus pecuniarum cím alatt, tehát az egész kötet az egyszerű könyvvitel szabályai szerint készült. Külső ismertetőjelei is jellegzetesen a magyar gyakorlatban gyökereznek: nyelve latin, datálása az egyházi ünnepek szerinti, az összegeket a tételek szövegében szóval nem írták ki, a lap jobboldalán az összeg feltüntetésénél római számokat használtak. Hasonlóan az egyszerű könyvvitel szabályai szerint készült egy 1488. évi pisetumszámadás is, a nagybányai pisetum kezelőjétől. Fennmaradt 1492-ből a ,,Registre di cucina" című konyhaszámadás is. Ezt is latin nyelven vezették. A regisztrum elején a konyha naponkénti kiadásait vezették egy összegben a napi kelt és a forintösszeg feltüntetésével, de részletezés nélkül, így: A 43. fólión „Exitus propter emptionem bovum ad coquinam" kezdődik, az 54. foliótól kezdve pedig az ,,Exitus rerum extmordinariarum"-ot vezették. Az egész kötet csupán egy töredék, mely az 1492. szeptember 1-től az év végéig eszközölt kiadásokat tartalmazza. Három számadáskönyv, egy 1490., 1491. és 1492. évi különös átmeneti jelenség a . magyar és az olasz rendszer között. A latin nyelven, de részben mái' arab számokkal vezetett számadáskönyv mind a kiadásokat, mind a bevételeket a főkönyvi számlákhoz hasonlóan csoportosította. Ezek a számadások tehát leginkább a fentebb idézett libro di spesehez hasonlítanak, bár kétségtelenül magyar ember készítette őket, ami nemcsak a forintösszegek római számokkal történő feltüntetésében nyilvánul meg, hanem abban is, hogy a számlákat arab számokkal összegezték. Sajnos a másolat nem tünteti fel, hogy a bejegyzések és az összegezés ugyanazon kézből származnak-e, magunk részéről azonban feltételezhetőnek tartjuk, hogy a magyar deák által készített másolatban az olasz írnokok valamelyike végezte el az összeadást. A magyar számadáskönyvekben található tételeket az olasz főkönyvbe vezették be. A bevezetés tényét a lap bal oldalán jegyezték fel oly módon, hogy egy ferde vonallal 22 „Chiamase questo libro libro G di salariati de 1 anno mille quatro centto nonanta quatro, como qui sotto apar Salariati 14G94" (Salariati fo. 1). 23 Két olasz írnokot, ill. számvivőt ismerünk személy szerint. Laurenzo Tlieodato da Aversa-t és Pietro Pincharo d i Parma-t. Nevükön kívül csak annyit tudunk róluk, hogy Pincharo 1488-ban kezdte meg szolgálatát és Theodato-t váltotta fel, akiről többé nem hallunk. Személyi viszonyaikat Nváry sem ismeri. Századok IH/1870. 290. 1. Augusti die primo Demetrio comparator! ad mane pro (»quina Eidem Demetrio ad sero pro coquina f. III f. . .
