Századok – 1960

Történeti irodalom - Magyarország és a második világháború (Ism. Ránki György) 902

TÖRTÉNETI IRODALOM 905 Az iratösszeállítás a magyar kormány semleges országokba küldött jelentéseinek alapján mutatja be a Kállay-kormány felemás kísérleteit a nyugati hatalmakkal való különbéke kísérletre. A minisztertanácsi ülések jegyzőkönyveiből közölt részletet bemutatják, miért tagadta meg a magyar kormány a németek kérését, hogy magyar csapatok vegyenek részt a Balkán megszállásában. Végül rendkívül fontosnak tartjuk Sombor-Schweinitzer jelentését, mely a magyarországi.szélsőjobból dali pártok tevékenységével, elsősorban az Imródy-párt szervezkedésével foglalkozik. Ez utóbbi dokumentum szintén megerősíti azt a felfogást, mely szerint Hitlerók 1948-ban még nem a nyilasokban, hanem a Magyar Megújhodás Pártjában látták azt a belpolitikai erőt, melyre adott alkalommal elsősorban támaszkodhatnak. Kár, hogy mind az anyagközlés, mind a rövid bevezető szinte csak futólag emlékezik meg az 1942-es esztendőről. Emellett — nézetünk szerint -— éppen a magyar anyagok hiányossága folytán jobban kellett volna támaszkodni a fejezet összeállításában a nürnbergi per megjelent anyagára. Hasonló problémák mutatkoznak az utolsó fejezetben is. A kötet által közölt dokumentumok itt is rendkívül érdekesek — bár tudományos szempontból csak egy — Szombathelyi feljegyzése — tekinthető újnak. A Magyarország német megszállására vonatkozó tervezet világosan aláhúzza, mily fontos volt a németek számára, hogy Horthy legalizálja az ország német megszállását. Szombathelyi Ferenc feljegyzése az 1944 márciusi klessheimi tárgyalásokról még világosabban megmutatja, milyen gyáva felelőtlen magatartást tanúsított Horthy és környezete az ország e válságos órájában. , Az augusztus 25-i, valamint szeptember 8-i minisztertanácsi jegyzőkönyvek a széles nagyközönség elé tárják, hogy a magyar uralkodó osztály még Románia kiválása után sem volt képes a helyzet reális felmérésére. A néptől, a Szovjetuniótól való félelmükben még ekkor sem voltak képesek a háborúból való kilépésre, a német fasizmussal való szembefordulásra. Sajnálatos, hogy erre a fontos periódusra csupán ily kis számban közöl dokumentumokat a kötet. Tekintettel arra, hogy ennek a résznek az anyaga egyáltalán nem támaszkodik már a Külügyminisztérium iratanyagára, más iratok felhasználásával sokkal alaposabb képet nyújthatott volna az 1944-es esztendőről. Joggal lehet szóvátenni, hogy a kötet semmiféle iratot nem közöl a német megszállás körülményeiről, a zsidók deportálásáról stb. Nem lehet egyetérteni avval sem, hogy a kötet október 16-ával zárül és egyáltalán nem foglalkozik a nyilas uralommal. A kötet tartalmi áttekintése után szükségesnek tartjuk néhány általános módszertani problémára is felhívni a figyelmet. Korábban rámutattunk arra, hogy a szerkesztők helyesen jártak el, midőn éppen a kötet népszerű jellegére való tekintettel a levéltári iratokat, ahol ez szükségesnek mutatkozott, nyomtatásban már megjelent anyagokkal is kiegészítették. Viszont joggal kritizálható, hogy a válogatásban nem jártak el kellő gondossággal. Törvényeket közölnek a Külügyi Szemléből a Törvénytár helyett, hasonlóan Kállav parlamenti beszédének is a Képviselőházi Napló és nem a Külügyi Szemle lenne a helyes forrása. Részben vonatkozik ez a külföldi anyagra is. Kívánatos lett volna itt is — legalábbis 1940-ig — elsősorban a német külügyminisztérium anyagából, s nem másodkézből venni az iratokat. Kívánnivalót hagy maga után az iratközlés levéltári szempontból, valamint a jegyzetelés tartalmi szempontból. (Néhány tévedés is található itt, pl. a magyar—német kereskedelmi pótegyezmény dátuma stb.) Viszonylag részletesebben foglalkoztunk a kötet hiányosságával, mert úgy véljük, kritikai észrevételeink talán elősegíthetik, hogy a kötet összeállítói további munkájukban a második világháború anyagainak további közzétételében még elmélyültebb munkát végezzenek, s ezt a politikai és tudományos szempontból oly jelentős feladatot eredményesebben oldhassák meg. Hangsúlyoznunk kell: a kötet, az említett hiányosságok ellenére, alapjában jól sikerült. Az olvasóközönség nagyfokú érdeklődése a munka iránt arról tanúskodik, hogy helyes volt a Történettudományi Intézet kezdeményezése a második világháború iratainak közzétételére, és az első munka összeállításában Kerekes Lajos, Ádám Magda ós Juhász Gyula elismerésreméltó munkát végeztek. RÁNKI GYÖRGY